Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
122 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM fektetve, minden egyébnél jobban hozzájárulna, hogy Németország egységét a jövő számára biztosítsa ; és azt hiszem, hogy utóvégre ily maradandó békeállapot alapjai a porosz alkotmányban már megvannak s hogy a tapasztalás igazolta azokat. Azért a béke és a fejlődés biztos zálogának tekinteném, ha ez alkotmány-határozatok kihirdetése egész Németországnak szólna. Engedje meg Kegyelmességed röviden elsorolnom az okokat, melyekből nekem okvetlenül szükségesnek látszik, hogy az egyház és az állam viszonya Németország egyetemes alkotmányában általános alaptörvények szerint szabályoztassék. Általában égető szükségnek látszik, hogy minden hívő keresztény, mindnyájan, kik előtt a vallás mindig fődolog s az is marad, bizonyosságot szerezzenek aziránt, mit várhatnak ez újonnan alakulandó Németországtól vallási meggyőződésükre nézve ; vájjon kezeskedik-e arról, hogy szabadon és zavartalanul élhessenek benne hitük szerint. A jelen eseményeit sokszor a protestantizmusnak a katholiczizmus fölött vívott győzelme gyanánt tüntették fel. Bármily valótlan ez, ily nyilatkozatokban mégis titkos vágyakra ismerhetünk. Ez irányban, míg egy rész remél, addig a másik résznek aggodalmai vannak. A katholikusok- tól sem vehető egészen rósz néven, bármint örvendjünk a német fegyverek győzelmén, ha gyakran erőt vesz rajtuk a félelem, vájjon egykor, midőn a király és tanácsadói, kiknek személye kezeskedik minden lelki- ismereti sérelem ellen, már nem lesznek életben, nem fogják-e az egész mozgalmat a katholikusok kárára kizsákmányolni. Ez aggodalom annál kevésbé vethető szemünkre, ha figyelembe veszünk bizonyos koráramlatokat, melyek mindig az állami hatalom birtokába jutni törekszenek, hogy azokból vallási propagandát csináljanak. Azon biztos tudat tehát, hogy az új Németország, melynek nagysága és hatalma örömmel tölti el lelkünket, teljes szabadságot biztosít a katholikusok és protestánsok hitéletének, a szívek mélyéig ható belső megnyugvást keltene s elhárítana minden félelmet, mely ez örömet kisebbíti. Annál szükségesebbnek látszik ily megnyugtatás, ha sikerül Németország körül régi határait megvonnunk s a német Elszászt és Lotharingiát ismét az anyaországhoz csatolnunk. Sok időbe kerül, míg ez országok ismét németek lesznek. Addig állandóan veszélyesek maradnak és Francziaország minden eszközt meg fog kísérelni azok teljes beolvasztásának meggátlására. De fejét veszszük e törekvéseknek, ha a népnek teljes bizonyosságot nyújtunk aziránt, hogy Németországgal való egyesítésük nem kezdete egy háttérbe szorítási korszaknak, lassú, protestantizálásukra vezető törekvésnek. Egyes, az elfoglaláskor tett Ígéretek e tekintetben keveset fognak használni ; az egyetemes német alkotmány alaphatározatai ellenben minden észszerű kételyt el fognak oszlatni. Bátor vagyok egy harmadik okot felhozni Excellenciádnak. Királyunk ő felsége Istennel indult a háborúba s minden szó, melyet azóta nyilvánosságra hozott, Istenről szól. A kormány lapjai is azt hirdetik a
