Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
120 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Az észak-német birodalmi gyűlésből 30 tagú küldöttség ment 1871-ben Versailles-ba, hogy január 18.-án az ősi porosz koronázási napon jelen legyen az új német birodalom ünnepélyes kikiáltásán. E küldöttségben résztvettek Simson, Bennigsen, Miquel stb. ; Bamberger s mások, mint „betegápolók“ már régen a kan- czellár közelében voltak Francziaországban. Világos, hogy ezen urak most újra „a lelki megnyugtatásra“ utaltak, melyet a kormány részéről a „nemzetnek“ meg kellene adni, oly „megnyugtatásra“, melyet maga a kanczellár is már régen óhajtott megadni. Az eljárás mikéntjének meghatározását a kanczellár, szokásához híven, magának tartotta fenn. Egyelőre még az egyes német kormányokkal kellett tárgyalnia az új birodalmi •alkotmány alapvonalairól. Már két hónappal előbb, midőn gróf Ledochowski érsek beszélt vele Versailles-ban, hogy közbenjárásra birja a szentszék érdekében, melynek fővárosát 1870-ben a piemontiak elfoglalták, kitűnt, hogy ő Rómával s a katholikusokkal szemben tartózkodó politikát akar folytatni.1) A kanczellár kitérő szólamokkal válaszolt a bíborosnak, melyek egyáltalában nem voltak összhangban azzal, a mit a császár három hónappal később, 1871 februáriusában a rajna-westfali és sziléziai Máltai-lovagrend egy küldöttségének, mely a bíboroséhoz hasonló szándékkal jött Versailles-ba, erről kijelentett. Ő felsége ezt mondotta : Érzelmei a pápa iránt, mint katholikus alattvalóinak feje iránt, „még mindig ugyanazok“. Róma elfoglalásában 1) Ez alkalommal helyre akarunk igazítani egy hibát, melyet Busch követett el. „Graf Bismarck und seine Leute“ czímű művében (I. k. 334. 1 ) így ír : „November 8.-án a főnök (Bismarck herczeg) egy öreg úr látogatását fogadta, ki selyem-öltönyt, piros fövegecskét s hasonló színű ővfélét viselt. Ledochowski poseni érsek volt s azt beszélték, hogy a pápa ajánlatáról van szó, hogy érdekünkben a franczia kormánynál közbenjárjon. Ez által hihetőleg a német kormány közbenjárását remélték megvásárolni a pápa érdekében." Azon helyzetben vagyunk, hogy kijelenthetjük, miszerint a pápának sejtelme sem volt Ledochowski bíboros útjáról ; annak bárminemű aj ánlatáról tehát szó sem lehetett ; tehát sem a pápa, sem Ledochowski nem akarta „m egvásárolni" a német kormány közbenjárását.
