Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története

28

MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM

monopolizálják, a munkaerő árú számba megy. Ha a munkás éhen halni nem akar, — minthogy termelési czikkek nem állanak rendelkezésére, munkaerejét, mint valami árú- czikket a tőkepénzesnek eladni kénytelen, és e körülményt használja fel a tőkepénzes arra, hogy a munkás rovására meggazdagodjék.

Mint minden egyéb árúczikknél, úgy a munkaerőnél is használati értéket és csereértéket kell megkülönböztetni. A munkaerő csereértéke, mint minden egyéb árúé, attól függ, hogy mennyi átlagos társas munkát tartalmaz, vagy az élelmiszerek értékétől, melyek a munkaerő fen- tartására és táplálására közönségesen szükségesek.1) A munkaerőnek azonfelül még használati értéke is van, ami nem más, mint természeti adomány, „mely a munkásnak ugyan semmijébe sem kerül, de a tőkepénzesnek sokat jövedelmez“.

„A munkaerő értéke (csereértéke) és a munka folyamatában való érvényesítése (használati értéke) tehát két különböző mennyiség. Ezen értékkülömbözetet tartotta a tőkepénzes szem előtt, mikor a munkaerőt vásárolta.“ A mit a tőkepénzes megfizet, az csak a munkaerő csereértéke, a minek azonban voltaképen birtokába akar jutni, az „emez áruczikknek (a munkaerőnek) különleges használati értéke, a mely forrását képezi az értékeknek és pedig több értéknek, mint a mekkora értéke magának a munkaerőnek van“. Ez azon különleges szolgálat, melyet a tőkepénzes tőle elvár. És e mellett ő a csere örök törvényei szerint jár el. Valóban, a munkaerő el- árúsítója, mint minden egyéb árú eladója, annak csereértékét értékesíti és használati értékét adja el (azaz munkaerejének csak csereértékét kapja meg, azonban át kell engednie a vevő

') „A munkaerő értékét, mint minden egyéb árúét, az ezen sajátságos czikk előállítására, következőleg felfrissítésére is szükséges munkaidő határozza meg. A munkaerő értéke az élelmiszerek bizonyos mennyiségének értékére vezethető vissza.“ Das Kapital; 4. kiad. 133. és 134. lap. Ha Marx általában értékről beszél, minden egyéb jelző nélkül, mindig csereértéket ért alatta.