Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
■ A SZOCZIALIZMUS TÖRTÉNETE 29 számára e munkaerőnek teljes használatát). Nem kaphatja meg az egyiket a nélkül, hogy a másikat oda ne adja. A munkaerőnek, magának a munkának használati értéke ép oly kevéssé az elárúsítóé, mint az eladott olaj használati értéke nem az olajkereskedőé. A tőkepénzes a munkaerő napi értékét megfizette ; őt illeti meg tehát az nap annak haszonélvezete, az azon napi munka. Azon körülmény, hogy a munkaerő fen- tartása naponkint csak félnapim unkába kerül,, jóllehet a munkaerő egész nap képes működni,, dolgozni, hogy tehát az az érték, melyet a munkaerő egy napi igénybevétele teremt, kétszer akkora, mint saját napi értéke, az a vevőre nézve ugyan különös szerencse, de az eladóra nézve egyáltalán nem jogtalanság. Tőkepénzesünk ezt előre látta, és ez magyarázza meg boldogító mosolygását. A munkás tehát nem hat, hanem tizenkét órai munkálkodáshoz szükséges termelési czik keket talál a műhelyben.1) Ha pl. az élelmiszerek, melyekre a munkásnak közönségesen szüksége van, 3 shillingbe kerül, akkor ez a munkaerő csereértéke, tehát a díj is, a melyet érte kap. A munkaidőből egy részt, pl. hat órát, a munkás most arra fordít,, hogy azt az értéket, melyet pénz (3 shilling) alakjában kap,, más alakban állítsa elő. A munkaidő ezen részét nevezi Marx a szükséges munkaidőnek. A munkásnak azonban ezen időn túl, talán 12 óráig is. kell dolgoznia. Ha a munkás csak a szükséges munkaidő alatt dolgoznék, a tőkepénzes nem juthatna érték-többletéhez. Csak más alakban kapná vissza azt az árt, melyet a munkásnak bér gyanánt fizet. A tőkepénzesnek tehát érdekében áll,, hogy a munkaidő tartamát a szükséges munkaidőn túl meghosszabbítsa. „A munkafolyamatnak e második időszaka, melyet a munkás a szükséges munka határain túl folytat, munkájába, munkaerejének befektetésébe kerül ugyan, rá nézve azonban semmi értékkel. ]) Das Kapital, 4. kiad. 156., 157. 1.
