Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története

A SZOCZIALIZMUS TÖRTÉNETE 19

4. B1 a n c L a j o s (1811 —1882) a nemzetgazdaság terén mutatkozó minden baj forrását épúgy mint Bazard a szabad versenyben látja. Ezzel szemben a munka nyilvános szervezésében látja az egyedüli mentőszert. Szerinte az államnak kell mint nagytermelőnek fellépnie, termelését folytonosan bővítenie, hogy igy a magánosok termelését kiszorítsa. Ennek sikerültével az állam törvényileg szabályozza és vezesse a nemzetgazdaságot. Egyébiránt Blanc Lajos volt az első, a ki a munkához való jogot hirdette először nyíltan s ezt a foglalkozás nélküli munkások számára felállítandó nemzeti műhelyek által akarta érvényesíteni.

5. Németországban Rodbertus Károlyt1) (1805 — 1875) lehet a „tudományos“ szoczializmus első képviselőjének és úttörőjének tekinteni. Ő maga úgy jellemzi elméletét, mint a „Smith által a tudomány terére átvitt és a Ricardo-féle iskolától alaposabban megokadatolt azon tétel következetes keresztülvitelét, a mely szerint azösszes java kamun ka termékéül tekintendők és semmi másba nem kerülnek, mint munkába“.

Ha a nemzeti termények felosztásával senki sem törődik, véli Rodbertus, a munka szaporodtával a munkadíj mindig kisebb része lesz a nemzeti terménynek, ami által pau- perizmus és az ipar terén válságok állnak be. E bajokon csak úgy lehet segíteni, ha a társadalomban lassankint oly állapotot teremtünk meg, hogy se föld-, se tőke-vagyon ne létezzék, hanem csak kereseti vagy munka-jövedelem.

6. A szoczializmusnak fejlődésére, legalább Németországban, tartósabb befolyást gyakorolt, mint agitator, L a s s a 11 e Nándor (1825—1864), mint Marx Károly, a kiről nemsokára szólani fogunk. A munkások ezrei ujjongták körül a „munkáskirályt“, midőn „hadiszemléit tartá és elragadó ékesszólásával -a munkástömegek szenvedélyét felkorbácsolta“. Fölfuval- kodottságában azzal dicsekedett, hogy „minden sorát a

') Rodbertus a következő művekben fejti ki nézeteit : „Sociale Briefe ■an V. Kirchmann“ ; 1850—1851. 3. részben; 4. levél 1884.; „Briefe und Socialpol. Aufsätze“, 1882. Rodbertusra nézve lásd Mayer R. munkáját : „Der Emancipationskampf des vierten Standes“. I. 44. s. kk.

2*

%