Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
20 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM század összes műveltségével felfegyverezve veti papírra‘L Elméleteiben azonban egészen Marx Károlyra támaszkodik a nagy agitator. Sajátossága a róla elnevezett „díjazási VastörVény“ („ehernes Lohngesetz“), melyet, hogy haszontalan ismétlésekbe ne essünk, később veszünk boncz- késünk alá. Lassalle másik különlegessége a munkásoknak általa tervezett termelő szövetkezetei (Productivgenossenschaften) voltak. Ezek szerinte állami támogatás mellett ala- píttatnának, és hivatásuk az volna, hogy a tőkepénzesek hatalmát megtörjék és egyszersmind a teljes szoczializmusra az utat egyengessék. Úgy látszik, hogy Lassalle békés úton és nemzeti alapon akarta reformterveit megvalósítani. Lassalle párthívei (az általános német munkás-egyesület) és a Marx Károly elvein alapuló nemzetközi szoczializmus követői, az úgynevezett „eisenachiak“ között, kiknek élén Bebel és Liebknecht állottak, hosszú, elkeseredett viszály támadt, melyet csak az 1875. évben tartott góthai kongresszuson egyenlítettek ki, közös programm elfogadásával. Ezen programm tervezete ellen irányul az az igazi Marx-féle epésséggel irt dolgozat „A szoczialdemokracziai programm bírálata“ czím- mel, melyet Engels Fr. — régi barátjának hagyatékából — „Die neue Zeit“ czímű szoczialista lapban a minap tett közzé. Azt mondjuk : tervezete ellen s nem a tényleg előttünk fekvő programm ellen, mert ezen Marx javaslatai szerint több lényeges pontban változtattak. így aztán a végérvényes programmban a „meg nem rövidített munkajövedelemről“ nincs szó. Az a toldalék, hogy „mindenkinek szükségeihez képest“, Marxtól van átvéve.
