Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
A SZOCZIALIZMUS TÖRTÉNETE 17 tályt a „tőke és munka“ ellentétes fogalmaival szokás jellemezni. Jelesen az óriásilag elszaporodott városi proletár- ság majdnem szükségképeni következménye a modern iparnak, a mely gépei által az önálló kisiparost sok tekintetben lehetetlenné teszi s nagy és akaratnélküli munkástömegek köz- pontosítására törekszik. A proletárok e felszaporodásával karöltve járt a családi élet szétbomlása, az iszákosság elharapódzása és a romlottság. Ehhez járult még, hogy a felsőbb osztályok vétke folytán az összes néprétegeket a legdurvább anyagelvüség és határtalan élvezetvágy szállta meg, s hogy a hirtelen meggazdagodott bourgeois-k (polgárok) sok tekintetben egész nyíltan a legesztelenebb fényűzésnek hódoltak. így aztán nem nehéz megérteni, hogy csak szikra kellett, mely az örökségükből „kitagadottak“ elkeseredettségét lángra lobbantsa. A franczia forradalom által a harmadik rend gazdaggá és hatalmassá lett; ezzel szemben nemsokára kifejlődött a negyedik rend, a vagyontalanok és proletárok rendje, kik az általános versenyben a rövidebbet hüzták. Feléjük fordul a modern szoczializmus, őket akarja a „tőke-monopolium“ eltörlése és a termelés czikkeire nézve a tulajdon-közösség behozása által megmenteni, vagyis műszóval élve „emanczipálni“. 2. Az első, ki a modern szoczializmus alapvető eszméit lerakni törekedett, de Saint Simon H. gróf volt (1760—1825); vele kezdődik a szoczializmus azon értelemben, melyben azt ma veszszük. A nemzetgazdaság szabadelvű mesterei felállították az alaptételt, hogy minden értéknek és ennélfogva a nemzetek gazdagságának is egyedüli alapja és forrása a munka. Ezen tétel alapjára helyezkedett a szoczializmus és ezt használta a mai birtokviszonyok ellen intézett támadásainak kiinduló pontjául. Már Saint-Simon vonta le belőle e következtetést : így tehát a munkának (ipar a legtágabb értelemben) kell a társadalmi intézmények mérővesszőjévé válnia ; más szóval a munkások ezután ne a legutolsó helyet foglalják el a társadalomban, mint eddig, hanem az elsőt. A tudomány feladata, hogy nekik ez őket megillető rangot megszerezze. Munkálatok 58. évf.
