Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
■ ■ A SZOCZIALIZMUS FOG., A KOMMUNIZM. VALÓ VISZONYA 13 c) A szoczialista kommunizmus vagy egyszerűen szoczializmus azt akarja, hogy az összes termelő javak a társadalom (állam) tulajdonává váljanak és hogy a termelést ép úgy, mint a termelés jövedelmének felosztását tervszerüleg a társadalom, illetőleg az állam szervezze. Minthogy a modern szoczialisták, azelőtt Marx Károly német párthívei, e szervezést teljesen demokratikus alapon akarják megvalósítani, azért magukat szoczialdemokrátáknak, rendszerüket pedig szoczialdemok rác z iának nevezik. Röviden meghatározva tehát a szoczializmus azon nemzetgazdasági rendszer, mely a munka ösz- szes eszközeire nézve elidegeníthetetlen állami vagyonközösséget akar meghonosítani és az összes termelést s a gazdasági javak felosztását a demokratikus állam által akarja szervezni. Nemzetgazdasági rendszernek nevezzük a szo- czializmust, nem mintha nem volnának politikai és társadalmi téren is oly követelései, a melyek szükségképen a mai társadalmi rend átalakítására vezetnének, hanem mivel a szoczializmus veleje abban áll, hogy a tulajdont államivá (nemzetivé, társadalmivá) tegye s a javak termelését és felosztását államilag szervezze. A szoczializmus — legalább mint azt követői manapság fölfogják — főleg és első sorban nemzet- gazdasági rendszer, és csak másodsorban, a nemzetgazdasági kérdésektől függésben, jönnek tekintetbe a politika, családi viszonyok stb. Scheel H. ‘) meghatározása szerint a szoczializmus a szenvedő néposztályok gazdaságbölcselete, azaz — a mint magyarázólag hozzáteszi - „olyan bölcselet, a mely mind természete, mind az együttesen élők tudata szerint is' tényleg a szenvedő néposztályok gazdasági bölcseleté“. A „tényleg“ jelző azonban legalább is fölösleges, sőt véleközségben és államban, politikai és társadalmi téren egyaránt minden tekintélyt, illetőleg felsőbbséget ki akarnak küszöbölni. (Ni Dieu nî maître.) Ily felfogás azonban csak agylázas embereknél járja. ') Schönberg : „Handbuch d. polit. Oekonomie“ 2 kiad. I. köt. 107.1.
