Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
IX. LEO PÁPA 1049 — 1054. visszahivatta őket, de csak azért, hogy a nép dühének vesse őket áldozatul. Mihelyt ezt a követek észrevették, újra elutaztak s ettől fogva a keleti szakadás befejezett ténynyé vált. Az eseményeknek e fordulatát azonban Leo pápa már meg nem élte. Az isteni gondviselés megőrizte őt e csapástól, s azon hitben zárhatta le szemeit, hogy sikerülni fog az egyház kettészakadását megakadályozni. Beneventben hagytuk el őt, midőn Cerularius és achridai Leo levelére a hatalmas czáfoló iratot elkészítette s nem sokára reá a görög császárnak és Cerulariusnak hozzá intézett leveleire bőven válaszolt. Ugyancsak Beneventben való tartózkodása idején kapott Leo levelet több afrikai püspöktől is, kik viszályban voltak a gummitai püspökkel, mivel ez magának tulajdonítá az Afrika fölött való primátus jogát. Két levelet írt Leo ez ügyben az afrikai püspököknek,x) melyekben kifejté, hogy Afrika prímása a carthagoi érsek, s egyedül ennek van joga püspököket szentelni s a gummitai püspöknek minden ilynemű ténykedése bitorlása az érsek jogainak, melyeknek védelmére Afrika összes püspökeit felszólítja. E levelekből egyúttal megtudjuk, mily szánandó volt az afrikai egyház állapota. „A régi kánonokból tudjuk, igy kezdi a pápa levelét, hogy a carthagoi zsinaton kétszázötven püspök vett részt, s most te, testvérünk, arról értesítesz bennünket, hogy alig van még öt püspök egész Afrikában ... a mi fölött szívünk mélyéből sajnálkozunk. S midőn még arról is értesülünk, hogy é megmaradt keresztények is szerteszóródnak az állandó belső viszálykodás folytán s egymás közt vetélkednek az elsőségért, nem marad más hátra, mint hogy Sz.-Amos prófétával először is igy kiáltsunk fel : „Irgalmazz Uram, kérünk irgal- . mazz: ki segíti föl Jákobot, mivelhogy kicsiny ő?“ Leo Beneventben való időzésének több nyoma nem maradt reánk. Wiberttől tudjuk, hogy az ott töltött egész időt vezeklés közt élte át. „Csaknem egy évig időzött itt, igy szól, gyakorolva a szent erényeket, u. m. türelmet, virrasztást, böjtöt és imádságot. Soha puha ágyban nem feküdt, !) L. Migne: Patr. Lat. T. 143. C. 728. et 729. 21*
