Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
324 MUNKÁLATOK LVIIL ÉVFOLYAM hanem magára véve a vezeklő övét, egy szőnyeget téríttetett a földre, arra feküdt, feje alá pedig követ tett s igy aludta át az éjnek igen rövid szakát, az éj hátralevő részét pedig az egész Psalterium eléneklésére fordítá.“x) Képzelhető, hogy ezen állandó testi sanyargatás, a lelkileg is sokat szenvedő pápa szervezetét mennyire megtámadta. Hozzájárultak az utóbbi év izgalmai, melyek a különben sem erős természetű férfiút végleg elgyöngíték, ugyannyira, hogy alig volt képes ételt és italt magához venni. így feküdt hosszabb ideig Bene- ventben, s ily állapotban volt pápai koronáztatása évfordulójának előestéjén. Nagyon fájt neki, hogy e napot nem ülhette meg a szokásos ünnepélyességgel s ezen fájó érzéssel aludt el. Másnap reggel azonban annyira megkönnyebbült, hogy fölkelhetett ágyából s ünnepélyes misét tarthatott, melyet oly áhítattal végzett, hogy a jelenvoltaknak könnyek tódultak szemeikbe. „S ez volt az utolsó eset, igy szól Wibert, hogy e szent ténykedést végezte ; mintegy búcsút mondott a szent titoknak, melynek ünneplésére mindig méltón készíté elő magát.“ * 2) Ezen utolsó megerőltetés után betegsége végleg ágyhoz szegezte őt. S mivel érzé, hogy végórája közéig, elhatározta, hogy Rómába viteti magát. Híveinek körében akarta lehunyni szemeit ; azon szent helyen akart meghalni, hol Róma első főpásztora kereszthalált szenvedett, hol azon főpapok pihentek, kiket egész életén át példányképül tekintett, mint N.- Sz.-Leo, N.-Sz.-Gergely, I. Sz.-Miklós pápák. Midőn Humfred gróf értesült a pápa szándékáról, azonnal ajánlkozott, hogy egy válogatott normann csapattal elkíséri Capuáig, mibe Leo bele is egyezett. Márcz. 12-én indult el Beneventből, s a normannok, kik őt kisérték, minden lehető tiszteletet megadtak a szent atyának. Capuába érve, Leo tizenkét napig pihent a városban s itt elbocsátá a normann kíséretet. Szívükre köté ismét az egyház érdekét s intve inté őket, hogy garázdálkodásaikkal hagyjanak fel. S hogy a haldokló férfiú beszéde nem hangzott el mint a pusztában kiáltónak szava, *) L. Wibert. II. 12. e. 2) L. Wibert. II. 14. c.
