Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
■ 318 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM Ezek azonban megvesztegettették magukat s szó nélkül nézték, mint fosztja meg a Photius meghívása folytán összegyűlt zsinat Ignáczot méltóságától. Az álnok Photius egyúttal levelet is írt Miklós pápának, melyben a tényállást elferdítve, kéri őt erősítse meg állásában. Az erélyes Miklós pápa azonban csakhamar értesült a Konstantinápolyban lefolyt botrányokról s a 863-ban tartott laterani zsinaton hűtelen követeit kiközösíté, Photiust pedig minden egyházi méltóságtól megfosztá azokkal együtt, kiket ő szentelt fel.}) Photius ezen határozat hallatára merész lépésre szánta el magát. 867-ben zsinatot hitt össze, melyen a nyugati egyház ellen emelt különféle vádak után (szombaton bőjtölnek ; a papoknak a nősülést meg nem engedik ; a hitvallást a „filioque“ hozzáadásával meghamisítják stb.) I. Miklós pápát letettnek nyilvánítá. A gőgös főpap azonban nem hatalmaskodott sokáig. 867-ben, szept. 23-án Basilius Macedo megölette Mihály császárt s ő foglalta el trónját. Ez Photiust azonnal letette s Ignáczot újra visszahelyezte méltóságába. Fölkérte egyszersmind II. Hadrián pápát, hogy a viszály elintézésére tartson Konstantinápolyban egyetemes zsinatot. A pápa ezt nagy örömmel megtette s követei 869. okt. 5-én a VIII. egyetemes zsinatot megnyitották. E zsinat a vitás kérdésekben üdvös határozatokat hozott, Photiust kiközösíté s Ignáczot méltóságában ismét megerősíté. A jó viszony azonban Kelet és Nyugat közt nem tartott sokáig. 877-ben meghalt Ignácz pátriárka s az álnok Photius, ki időközben megnyerte Vazul császár kegyét, elnyerte a pátriárkái széket. II. Hadrián utódja, VIII. János értesülvén erről, hogy a kedélyeket még jobban fel ne izgassa, elismerte Photiust pátriárkának. Ennek azonban első teendője az volt, hogy zsinatot hívott össze, mely a VIII. egyetemes zsinat határozatait kárhoztatta s ettől fogva Photius még hevesebben küzdött a nyugati egyház, különösen pedig a „Filioque“ ellen. Vazul császár azonban 886-ban meghalt s utódja, VI. Leo, hogy a békét helyreállítsa, Photiust kolostorba záratá, hol 891-ben meghalt. Erre a nyugati és keleti kereszténység közt a béke ') L. Hefele : Conciliengesch. IV. 257. s köv. 11.
