Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
200 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM együttműködés, közreműködés, concursus. De ezt csak Isten működésének megnyilatkozásáról értjük, mert maga az isteni föntartás műve, forrásában tekintve, egy és ugyanaz a változ- hatatlan működés, a mi volt már a teremtésnél is. Ugyanaz történik itt is, a mit Sz.-Ágoston ') oly szépen mond a külöm- böző állagok fentartási módjáról: „Qui (Deus) omnia tangis aequaliter. Quaedam enim tangis, ut sint, non tamen ut vivant, sentiant et discernant. Quaedam vero tangis, ut sint et vivant, non tamen ut sentiant et discernant. Quaedam vero tangis, ut sint, vivant et sentiant, non tamen ut discernant. Quaedam vero tangis, ut sint, vivant, sentiant et discernant. Et cum tibimetipsi nunquam dissimilis sis : dissimiliter tamen tangis dissimilia.“ Miután a felhozott érvek az isteni közreműködést szükségessé teszik, egyes nehézségeken, melyek végtére is minden igazság ellen felhozhatók és csak elménk korlátolt voltában lelik megnyugtató megfejtésüket, túltehetjük magunkat. Annál is inkább tehetjük ezt jelen helyzetünkben, mert a nehézségek a következőkben, a hol e közreműködés módjáról lesz szó, megfejtésüket nyerik. A mód tekintetében első tekintetre is fölmerül a kérdés, hol találkozik az első- s a másodrendű ok működése. Vájjon magában a másodrendű okban-e, vagy csak az eredményben ? Lessiusi) e kérdésre igy felel : „Valamint az azonos rendű részleges okok (partiales causae ejusdem ordinis) egyike nem hat a másikra, sem annak valamely előzetes meghatározást nem ad, de teljesen közösen és kölcsönös összeműkö- désüktől függő viszonyban az eredménybe folynak be : úgy Isten is, midőn általános közreműködésével (concursu generali) segítségét adja a másodrendű okhoz, nem hat reá, sem semminemű előzetes mozgást, lökést vagy meghatározást nem ad neki, de vele együtt működik, úgy hogy mindkét ok kölcsönös függésben közvetlenül az eredménybe folyik be, nem másként, mintha részleges okok volnának.“ Példában is bemutatja ezt az idézett iró : midőn ketten együtt emelnek bizonyos h Meditationes s. Aug. Cap. 29. 2) De perfect, moribusque divinis. Lib. XI. Cap. 4.
