Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
198 MUNKÁLATOK LYIII. ÉVFOLYAM járulékaikat. Ha nem adják, nem is tartják fönn ; mert egyszer nem adhatták maguknak, soha sem adhatják. A kath. alapon álló bölcselőnek megvilágosításául fölhozzuk az oltári szentségben jelenlevő járulékokat. Itt is vannak jelen járulékok, holott állaguk többé nincs, a kenyér eltűnt, csak színe maradt ; Isten pedig nem állaga ezen járulékoknak. Tehát nem az állag, de isteni befolyás tartja fönn a járulékokat, ugyanúgy azonban, mint a hogy az állag ott létében tartaná fönn azokat. Ha a járulékok is részesülnek isteni föntartásban, a működés is, mint a mely nyilván járulék. Sőt ha talán valaki minden módon csupán az állagokra akarná is szorítani az isteni gondviselést, a cselekvés, működés, mozgás tekintetében legalább is kétkednie kellene. Mert ez a járulék önállóbb a többinél, a milyenségnél, a mennyiségnél stb. Különösen szembeszökő ez a nagyobb fokú önállóság a más tárgyra átmenő cselekvéseknél, a hol a cselekvés kiindul egy bizonyos tárgyból s egy másikba ömlik, s a kettő között mintegy középtagot képez. Tehát legalább is az ilyen átmenő működésekre nézve el kell fogadnia az isteni közreműködés szükséges voltát annak is, a ki talán — mint említők — a többi járulékot függetleníteni akarná tőle. Hogy pedig egyes vitalis működések tekintetében, melyek jobban belefűződnek az egyed vagy egyén körébe, kivételeket tegyünk, alapos okunk nincs. Ezek is, ha kevésbbé érzékelhetőleg is, csak kiindulnak valahonnan és innen más tárgyra mennek át, mert szorosan véve semmi sem mozgathatja önmagát. Tehát a bizonyos fokú, a többi járulékánál nagyobb elválasztottság az állagtól itt is föltalálható. S ha mindez nem volna képes meggyőzni a másodrendű okok működésébe belefolyó isteni működésről, egy teljesen tapasztalati igazságra akarjuk fordítani figyelmünket. Ez a tétel, mely a legszembetűnőbb, mindennapi igazságot foglalja magában, a skolasztikusok nyelvén igy hangzik : Agere sequitur esse. Más alakjai : Unumquodque sicut se habet ad esse, ita se habet ad agere ; modus operandi sequitur modum essendi. Az ezen tételen nyugvó következtetés világos.
