Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
AZ ISTENI KÖZREMŰKÖDÉS 195 nem működünk, annál kevésbbé működünk szabadon. Ha nem vagyunk szabadok, nem tehetünk se jót, se rosszat ! De ha ez igaz — a mint egy következetes okkazionalistának állítania kell — nem vagyunk se jutalmazhatók, sem büntethetők ! Mily ellentét van ezen következtetések s öntudatunk nyilatkozatai között ! De nemcsak önmagunkkal jutunk igy fájdalmas ellentétbe, hanem máglyára vetjük az erkölcsi és a társadalmi rendet is!*) S ha talán némely józanabb okkazionalista azt állítaná, hogy a kizárólagos isteni működés csak az értelem nélküli lényekre szorítandó, mit nyerne vele ? Azt, hogy az érvelés e pontjának Scyllájából egy megfejthetetlen nehézség Charyb- disébe vetné magát. Ha az értelmes teremtmény működhetik egymaga, miért nem az értelem nélküli? Ez oly nehézség, melyre feleletet nem igen lehet adni ! 3. Végül az okkazionalizmus — Malebranche-ét értjük — végső következtetése egy bölcseleti rendszernek, az ontologiz- musnak, mely saját érveinek tarthatatlanságát egy pünkösdi királyság idejére sem tudta elleplezni. Mindössze három név : Malebranche, Gerdii, Gioberti fűződik emlékéhez, a kiket úgy az egyház, mint a modern filozófia sajnált, illetve meg- mosolygott. Ezek után tehát a tétel czáfolásától elállhatunk és átmehetünk a másik szélsőségnek tanulmányozására. Végső következtetésül az eddig mondottakból azt vonjuk le, hogy a másodrendű okoknak is van saját működésük. Fölmerül az a kérdés, vájjon független-e ezen működés az első októl ? vagy az ontologisták tétele még a legtávolabbi D Itt is joggal elmondhatjuk azt, amit Pesch mond Hartmann bölcseletéről : „Atheisták, pietisták, őrültek és bölcselők, gaz- és becsületes emberek nem sok cselekvő, hanem sok cselekvése egy cselekvőnek, sok oldala egyetlen lénynek ! Mit szóljunk ehhez ? ! Ha a mennyiségtudós az egyszeregy megdöntését akarná velünk elhitetni, nem követne el nagyobb merényletet a józan ész ellen, mint a mi bölcselőnk az ő All-Eins-ével!“ És jóval alább : „Ha nem hihetek azon tapasztalati belátásnak, a mely parancsoló nyilvánvalósággal mondja, hogy az én énem más cselekvő, mint barátomé és ellenségemé : hogyan hihessek azon belátásnak, a mely azt mondja nekem, hogy kétszer kettő négy, nem pedig öt?“ Pesch: Welträthsel II. 76. 13
