Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége

154 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM

delemnek tehát csak ilyképen leolvadt részét lehet a társak között elosztani. *)

Nyilvánvaló, hogy e czélból világos, meghatározott és könnyen kezelhető mértékre van szükség ; és most már csak az a kérdés, micsodás leszen vájjon ez a mérték ? A szoczializmus egyetlen egy hasznavehető mértéket sem tud felhozni. Ezen pontban, valamint egyáltalán a positiv javaslatokban maguk a szoczialisták is tartózkodók. Marx szerint a kommunista társadalom első fejlődési fokán a végzett munka szolgál mértékül a javak elosztásához ; magasabb fejlődési fokában a társadalom ezt fogja zászlajára írni : „Mindenkinek szükségletei szerint“. Mi ezúttal sorban vesszük szemügyre a lehetséges mértékeket és megvizsgáljuk hasznavehetőségüket. Ötféle mérték gondolható el, mely a javak elosztásának alapjául szolgálhatna, u. m. : 1. az egyszerű lélekszám ; 2. a munkaidő ; 3. a munkamennyiség ; 4. a szorgalom ; 5. a szükséglet.

1- §•

A lélekszám.

Csupán csak a lélekszámút venni alapul a javak elosztásánál, tudtunkkal még egy szoczialistának sem jutott eszébe. És joggal. Mindenkinek egyformán juttatni, akár szorgalmas, akár tunya, ügyes vagy ügyetlen, erős vagy gyenge, sok vagy kevés-e a szükséglete : nyilvánvalólag a legnagyobb fokban méltánytalan eljárás volna. Ez annyit jelentene, mint jutalmat tűzni ki a lustaságra és ostobaságra, azonfelül pedig csirájában fojtana el minden munkaügyekezetet.

A fennebbi sorokat megírtuk már, a midőn Bell árnynak előbb (127. 1.) említett regénye kezünk ügyébe került. A

') Hogy mily esztelenség volna minden szoczialistának azt megengedni, hogy a nyilvános raktárakból kiki és annyit vigyen el, a mi és a mennyi neki tetszik, azt Sternnel szemben már fennebb (118. old. jegyzet) is érintettük. A szoczialisták előharczosai, ha még oly ezermestereknek tüntetik is fel magukat, még se fogják soha odáig vinni, hogy a föld mindent bővében teremjen, különösen nem akkor, ha a munka idejét a minimumra szabják meg. Valóban megbocsáthatatlan, ha ily kápráztató hamis ígéretekkel viszik lépre az egyszerű népet.