Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
JÖVEDELEM NAGYSÁGA ÉS HALADÁS 145 társait. Azért mindenki azon iparkodik, hogy kényelmesebb, hasznosabb és olcsóbb használati tárgyakat találjon fel. A ki a legjobbat és leghasznosabbat a legolcsóbban adja, végre is összes versenytársai elől elnyeri az elsőséget. Mi lenne ebből a haladásból a szoczializmusban ? Bebel ugyan nem késlekedik szokásos vakmerőségével azt állítani, hogy a szoczialista államban mindannyian a munkafolyamat „javítására, egyszerűsítésére és gyorsítására törekednének. A feltalálási és felfedezési becsvágy a legnagyobb mértékben lesz felkeltve ; egyik a másikat fog iparkodni tervekben és eszmékben túlszárnyalni“.1) Az ily nyilatkozatok nem másra, mint népbujtogatóra vallanak. Mindannyian örökösen javításokon és fölfedezéseken törjék vájjon fejőket ? De még ha meg is engednők, hogy a szoczialista képzettség, a mely mindegyiknél majdnem egyenlőnek2) vélelme z t e t i k, arra képesítené a munkásokat, hogy felfedezéseket tegyenek, a miben nagyon kételkedünk : akkor is hol van hát az érdek, mely a felfedezésekre és javításokra sarkaljon ? És még akkor is, ha ez az érdek nem hiányoznék, hol talál a munkás eszközt és módot arra, hogy a termelés terén felfedezéseket tegyen ? A felfedezések és találmányok feltételezik azt, — legalább is a gazdasági téren — hogy az embernek magának legyenek termelő javai, melyeket tetszése szerint feldolgozhasson s a melyekkel kísérleteket tehessen. Feltételezik továbbá azt, hogy valaki valamely szakban magát alaposan kiképezze és azt életfeladatává tegye, hogy következőleg nem egy rendező vagy termelési tanács, vagy többségi határozat tetszése avagy pedig „sorrend“ szerint „kormányoztassék“ egyik iparágból a másikba, a mi által mindegyikben csak félig jártas mesteremberré válnék. Schäffle czéhbeli „kutatókról, művészekről, tudósokról“ beszél, minőket a szoczia- lízmus alkalmazhatna.3) De Bebel, a ki előbb ugyanazt állította,4) most kétségbe vonja az ily exisztencziák létezését. ■) Die Frau, 269. 1. *) I. h. 285—286., 323. 11. 3) Quintessenz, 5. 1. 4) Unsere Ziele, 32, 1. Munkálatok 58. évf. 10
