Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIV. Darwinismus és Häckelismus
WÊKÊKÊÊÊBÊSIKn 80 Munkálatok 56. évfolyam. ’ az anyaméhben levő egyebek folytonos fejlődéséből a természet anyaméhében levő fajok hasonló folytonos fejlődésére következtessünk ? Hogyha ön súlyt fektet arra, hogy a különnemű méhmagzatok kezdetben a csalódásig hasonlítanak egymáshoz, azt tehetném hozzá, hogy a különböző növények magvai néha még nagyobb hasonlatosságot mutatnak. De mi következik ebből ? Hisz a nemek különbsége nem annyira az anyagban rejlik, mely jobbára ugyanazon vegyi elemekből áll, mint inkább az életelvek különbözőségében. Ha már most e különféle életelvek anyagukat saját módjuk szerint kezdik átalakítani, úgy magától értetődik, hogy az anyag e folyamat kezdetén még nem mutat fel oly nagy különbséget. A mit pedig nagyító üveggel, akár a legtökéletesebbel, megvizsgálhatunk, az mindig csak anyag, de nem az életelv. Ha tehát Häckel úr ezen embryologiai tényeket a »leszármazástan igazsága« legerősebb bizonyítékának tartja : akkor csak sajnálatomat fejezhetem ki úgy Häckel úr, mint a leszármazás tana felett, mert ily eljárással sajnálatos szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról. Fölösleges dolog ugyan, de megjegyezhetjük, hogy mily vakmerő szemfényvesztést űznek Häckel és más darwinisták a felhozott tényekkel. A méhmagzat fejlődése távolról sem oly egyenletes, akár a különböző fajok méhmagzatait hasonlítsuk össze egymással, akár a kifejlődött fajok fokozati egymásutánjával hasonlítsuk össze azok egyes fokozatait, így pl. magasabb rendű gerinczes állatok méhmagzataiban oly szerveket találunk mint az amniont, az allantoist, a gyümölcsfészket, melyek ezen gerinczes állatok állítólagos elődeinél nem találhatók. Baer K. E., a ki e téren illetékes bíró az embryologiá- ról, a darwinismus e bizonyítékáról, következőleg Ítél: »A darwinisták újabb időben azt állítják, hogy valamely magasabb szervezet képződése a maga egyedi kifejlődésében rohamosan futja be azon alakokat, melyekkel elődei bírtak . . . Ez az állítás nem látszik alaposnak, mert az egyed fejlődése nem az állatsort futja be, hanem egy nagyobb csoport általánosabb jellegeiből a különösekhez és legkülönösebbekhez