Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIII. A szerves világ létezése
72 Munkálatok 56. évfolyam. mozgásból való keletkezését mégis képtelenségnek kell tartania.« x) Levonom a következtetést az eddigiekből. A hitetlen tudomány lépten-nyomon bizonyítgatja, hogy el kell az ősnem- zést fogadnunk, mert különben az élő lények csakis teremtőnek beavatkozásával jöhettek volna létre, mi pedig teremtőnek a létezését tagadjuk. Én megfordítom a gondolatmenetet és azt mondom : Ösnemzést nem fogadhatunk el, mert élettelen dolog nem szül élőt, mert soha ösnemzést nem észleltek, soha olyant mesterségesen elő nem állítottak. Tehát a szervezetek keletkezésének a még egyedül lehetséges módját kell elfogadnunk és ez egy teremtőnek beavatkozásában áll. Isten létezése tehát a természettudomány követelménye. Ezen oly szilárdul megállapított igazságokat szemlélve, üressel atya azt kérdi : Hogy lehet tehát az, hogy a modern természettudomány oly sokszor félreismeri azokat? E tévedésnek legközelebbi alapját általános erkölcsi téren találja fel ; azután pedig azon módszerben, melyet a modern természettudomány alkalmazni szokott. Azt Írja : »Ha valamely tárgyat meg akarnak vizsgálni, először is kísérletezés útján mindig kisebb és kisebb részeire bontják azt és ezeket aztán mennyiség és milyenség tekintetében a legaprólékosabb részletekig szemügyre veszik. így természetesen mindenütt csak közönséges anyagra akadnak más és más anyagi összetételben, más és más fizikai és tömecs állapotban : az anyagon kívül azonban semmit sem látnak. A mennyiben ilyformán mindig csak az elkülönített anyagi részecskékkel van dolguk, lassankint elvesztik a kutatás tárgyainak eszményi és szellemi felfogása iránt minden érzéküket. Végre elvész még ama képességük is, hogy szellemük magasabb röptében felül emelkedjenek a kézzelfogható tapasztalatok közvetlen eredményein, és az elkülönített részecskéket már nem is tudják más, mint tisztán külső és mechanikai összeköttetésbe hozni. De az ilyen fölületes kutató irányhoz nem is illik más természetbölcseleti háttér, mint a tisztán anyagelvi. A vizsgálat e meneténél legrosszab) Histor. polit. Bl. 89. köt. 8í9. és köv. old.
