Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIII. A szerves világ létezése
66 Munkálatok 56. évfolyam. működéssel bíró cselekvő elvet, egy külön életelvet az anyag mellett és fölött.« r) Valóban az, hogy a szervetlen anyag önmagától szervessé fejlődjék, az ép úgy, sőt még inkább lehetetlen, mint hogy számtalan kis kövecske önmagától mozaik-képpé ala- kúljon. Mindkét esetben u. i. valami, lényegében új dolog jelentkezik, mely az egyes részek fölött áll s azokat egységesen összetartja. A mozaiknál az egységes művészi eszme, a szervezetnél az életelv az, mely azt egységessé teszi. A kövek nem szolgáltathatják azt a művészi egységet, melylvel sem külön-külön, sem együtt nem bírtak és ép oly kevéssé teremthetik a vegytani elemek azt az egységet, melybe őket a szervezet foglalja össze, mely azonban előbb még semmi módon sem volt meg bennük, még úgy sem, mint a hogy a fa van meg a magban. Az egyes elemek : éleny, könenv, széneny s így tovább olyanok, mint egyes madarak : a pintyőkék, rigók, kakukok stb., melyek mind saját dalukat éneklik. Soha sem lesznek képesek e madarak, ha együtt énekelnek is, egy Havdn-féle gyermek-svnphoniát előadni; ezt csakis egy zeneszerző és karvezető hozhatja létre. Ép ily kevéssé idézheti elő az éleny, köneny stb. a szervezetnek egységes működéseit, mert ezen elemekben egyáltalán nincs elv, mely a szervezetnek alapul szolgálhatna. Hackel tanár szokott felületességével azt állítja, hogy : » A legrégibb szervezeteknek szerves szénvegyületekből kellett származniok.« Ez a »kellett« egyszerűen azon alapúit, hogy különben teremtőt lett volna kénytelen elfogadni. Nagyon jól megfelel neki erre P. T. Pesch S. J. a következőkben : »Nekünk tehát a jénai Darwinnal szemben az ellenkező »kell«-t kell tudományos alapon bevitatnunk. Döntő érvet tudunk felhozni arra, hogy a szerves világnak a szervetlenből való előállása lehetetlenség. »Mint valamivel előbb megjegyeztük, a szervetlen anyagnak összes tevékenysége abban összpontosul, hogy másra változtatólag hat. A törekvés, hogy másokra hasson, alapja, lényege s ha képletben akarunk beszélni ; lelke a szervetlen !) P. Dressel i. műve. 57—58. old.
