Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIII. A szerves világ létezése
A szerves világ létezése. 67 működésnek. Ellenben, ha a szerves anyagot figyeljük meg, azt tapasztaljuk, hogy itt az egész működést oly czél vezérli, mely a szervetlen anyag ezéljával merő ellentétben áll. És hogy értsük ezt? Az a tevékenység, mely az állati és növényi szervezetet felépíti, azt állandó anyagcsere által fentartja, előforduló sebesülések alkalmával helyreállítja és végül végtelen sorozatban tovább fejleszti és sokszorosítja, és pedig pontosan meghatározott typus szerint : mondom, ez a tevékenység nem kívülről érinti a szervezetet, mint az a gőzgépnél vagy valamely óraszerkezetnél történik. A szervezet ellenkezőleg önmaga fejti ki ezen tevékenységet. A mint tehát ez a tevékenység a legcsodálatosabb összhangban hatja át az egész szervezetet, tehát egységes, akként annak, ezt a tevékenységet kifejtő elvnek is egységesnek kell lennie. Előttünk áll tehát egy oly elv, melynek lényegéből folyik az a törekvés, hogy magát felépítse, magát föntartsa, helyreállítsa és sokszorosítsa. Míg tehát a szervetlen anyag lényegéből kifolyólag arra törekszik, hogy mást változtasson meg, (actio transiens), addig a szerves anyag lényege abban áll, hogy önönmagát változtassa és tökéletesítse (actio immanens). De azt mondják, nem jöhetnének-e szervetlen tömecsek olyan sajátságos összeköttetésbe, hogy abból actio immanens származzék ? Egy ellenkérdéssel válaszolunk : egy szekér tudvalevőleg nem húzhatja önmagát és fiatal kis szekereket sem szülhet a világra, de nem jöhetne-e tíz öreg szekér olyan sajátságos összeköttetésbe, hogy az egész szekérhalmaz önmagát húzhatná az utczákon és magához hasonló fiatalt hozhatna létre önmagából, mint csirából ? Ha száz kevés, vegyünk milliót: talán közelebb jutott ezzel a kérdés a megoldáshoz? De hagyjuk a tréfát! Azt értjük, hogy sok szervetlen elemnek mesterséges összevegyítése által igazán bámulatos jelenségeket tudnak előidézni. Csakhogy ezek a hatások nem tartozhatnak lényegileg más rendbe. Ha valamely hatásról biztosan tudjuk, hogy lényegileg magasabb ■ rendbe tartozik, akkor azt is biztosan tudjuk, hogy nem jöhetett létre alsóbbrendű erőknek összehatásából. Az a mi a szervezetet a szervetlentől megkülönbözteti nem mechanikai erők hatásának eredménye, hanem ellenkezőleg olyan valami. 5*
