Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XIII. A szerves világ létezése

Munkálatok 56. évfolyam.

és centrifugál erőkből. Előbbi semmi más, mint a nehézkedési erő, és erről azonnal fogok szólani. A centrifugál erő ellenben megelőző lökést tételez föl, mely az égi testet egyenes vonalban s az érintő irányában hajtotta előre. A kettőnek eredője, mint azt mennyiségtanilag ki lehet mutatni, az az elypsis, melyben az égi test középpontja körül forog.

Hát ez a megelőző lökés nem tehetetlennek mutatja- e újra az anyagot? Nem újabb megerősítése-e a mi Istenérvünknek ? Mert feltéve még azt is, hogy valami ismeretlen természeti erő adta a mi földünknek ezt a lökést, miért tolta azt inkább kelet, mint nyugat felé?

Ön azt fogja ellenvetni, hogy a föld érintői mozgását a Kant-Laplace-féle elmélet szerint a naptól való elválása alkalmával vitte magával az útra; most is épen úgy mozog mint ezelőtt. S ön még hozzáteszi, hogy hasonló módon tartotta meg a nap is régi mozgását, miután egy magasabb középpontból elvált. De én azt felelem : valamely legfőbb középponti testnek mégis csak kellett kapnia azt a nyugatról keletre irányító lökést. Ki adta már most a világ egész anyagának ezt a határozott irányú lökést?

Áttérek most a nehézkedési erőre, mely a kristályt a földre, a földet a naphoz vonja. Hogy is ellenkeznék az élettelen anyagnak ez a törekvése tehetetlenségével, nyugalomra való törekvésével? Hiszen épen azért tör középpontja felé, hogy abban megnyugodjék ! De ha már épen állandó mozgás elvének akarja a nehézkedési erőt tekinteni, azért ez az elv és ez a mozgás mégis mint ég és föld különbözik azoktól a különféle mozgásoktól és egyéb életnyilvánulásoktól, melyeket a növényekben és állatokban észlelünk. A nehézkedési erő épen az az elv, melynél fogva egyik test a másikat mozgatja vagy fordítva : a másik által mozgattatik ; de nem oly elv, melynél fogva valamely test önönmagát mozgatja. Ellenben az összes szerves testeknek van oly elvük az önmozgásra, mely p, o. a vérkeringést és anyagcserét eszközli. Ez a legvilágosabban abból tűnik ki, hogy az élő lényeknek táplálkozásra van szükségük, az élettelen kristálynak pedig nincs.

Önre bízom, hogy a szerves és szervetlen világnak ezt az ellentétességét még behatóbban figyelje meg, összehason-