Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XIII. A szerves világ létezése

XIII.

A szerves világ létezése.

(0. theologus leveléből.)

«

>őtisztelendő Páter Úr! Sok, nagyon sok ellenvetésem jt volna az önut'olsó levelének állításaira. Első Istenérvéről, a világtaniról már eleget vitatkoztunk. A másodikra térek át tehát, mely szerint ön a növény- és állatvilág létezéséből azt akarja bebizonyítani, hogy a világon kívül álló teremtőnek kellett beavatkoznia, hogy életet öntsön az élettelen anyagba.

Érve mindenek előtt az anyagnak a tapasztalatból merített tehetetlenségén nyugszik, mely lényegénél fogva nyugalomra törekszik, tehát lényegénél fogva nincsen képessége arra, hogy a folytonos mozgásban levő növény- és állatvilágot létesítse.

Ez az ön föltevése ellentétben áll a tényekkel. Mert az élettelen anyag is állandó mozgásra törekszik. A nehézkedési erőnél fogva u. i. a kristály a föld középpontja felé tör és csakis erőszak, pl. az asztal, a melyen fekszik, akadályozhatja meg abban, hogy törekvését kövesse, és kényszerítheti arra, hogy nyugvásban maradjon. Sőt az élettelen égi testek állándó, valóságos mozgásban is vannak : a hold a föld körül, a föld a nap körül és igv tovább.

Az anyag tehetetlenségével tehát az ön érve is elveszti bizonyító erejét.

(Pater H. válasza.)

Csak lassan, Theologus úr!

Ami mindjárt az égi testek mozgását illeti, tudvalevő dolog, hogy az két tényezőből van összetéve ; a centripetál