Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VI. Az "örök" anyag
Az »örök« anyag. 25 különböző Isién. Ezen Istennek köszöni minden, a mi csak van, léteiét és pedig korántsem a panlheisták fejlődésének útján-módján (mert hisz az önmagától való lénynek változatlanul mindig annak kell maradnia, a mi), hanem igenis egy szabad akaratból folyó teremtői cselekedet útján, melyet amaz önmagától való lény hajtott végre, a nélkül, hogy változott volna. Itt van ön előtt három különböző szempont, melyeknek mindegyikéből láthatja, hogy az anyag nem lehet amaz önmagától való, nem lehet amaz öröktől fogva föltétien szükségességgel létező lény, nem lehet az összes létezőknek végoka. E három szempont közül különösen a harmadikra fektetek kiváló súlyt: Ama végoknak, amaz önmagától való lénynek saját belső szükségességénél fogva kell léteznie, tehát változhatatlannak kell lennie; de az anyag saját feltevése szerint nem változhatatlan : tehát nem lehet azon önmagától való lény. (0. theologus válaszából.) No jó, Páter űr! az anyag nem lehet amaz önmagától való lény, mert hát változik. De Isten ép oly kevéssé lehet az, mert midőn teremtett, neki is változnia kellett. (H. páter feleletéből.) A dolgok, kedves theologus úr, mégsem állnak egészen olyan egyformán a fönnebbi két esetben, mint azt ön gondolja. Egy szükségképeni, egyúttal változhatatlan lényt mindketten, ön is, én is, kénytelenek vagyunk elismerni. Ön azt mondja, hogy ez a változhatatlan lény nem más, mint az anyag; de ez nyilvánvalóan hamis, mert az anyag az ön saját vallomása szerint állandó fejlődésben van. Én ellenben azt mondom, hogy ezen változhatatlan lény nem más, mint a végtelen tökéletességénél fogva soha nem változható Isten. Hogy az ön által emlegetett anyag nem változhatatlan, mutatja a mindennapi tapasztalás ; hogy ellenben Isten nem lenne változhatatlan, ezt előbb be kellene bizonyítania. A tapasztalásból, mint ezt. az anyagnál tehetjük, semmi esetre sem tudja azt kimutatni. Ha pedig bölcseleti érvekkel áll
