Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXIX. A vitatkozás eredménye
XXIX. A vitatkozás eredménye. ónapok teltek el, a mióta H. páter a hitetlen theologus levelére válaszolt. Talán megadta magát a fiatal ember? Vagy talán nem talált már többé élvezetet a levelezésben? Vagy más valami akadályozta meg abban? Ekkor a páter váratlanul újra kapott levelet N. lelkésztől a következő tartalommal : Főtisztelendő Úr! Egy éve annak, hogy levelezésben állottunk egymással. Akkor fölhagytam avval, mert 0. theologus, fiam barátja vette azt át, hogy önnel megmérkőzzék. Most kötelességemnek tartom, hogy értesítsem önt a fiatal ember szomorú végéről. A szünidő leteltével, melyet nálunk töltött, ismét visszament az egyetemre. Mint fiam leveleiből értesültem, mind jobban s jobban tévedt sikamlós útakra. Úgy látszott, mintha benső meghasonlás vett volna rajta erőt, s fiam hasztalan fáradozott, hogy szívének nyugalmát visszaállítsa. S ime tegnap értesültem, hogy egy hét előtt holtan találták ágyában. Mellette feküdt forgópisztolya, öngyilkosságának csalhatlan bizonysága. Kétségtelenül öngyilkos lett; ezt mutatta a papir-szelet is, melyet mellette találtak, melyre ez volt írva: >A jelent bezárom ! Istentől, akiben nem hittem, Jövőben sincsen mit remélnem Mindennek vége !« Rettenetes vég! Mi volt a közelebbi oka, adósság-e, őrülés-e, vagy kicsapongásai fölött érzett lelki furdalásai: — nem tudjuk. Legyen irgalmas bírója az Isten! Én nem adom föl azon reményt, hogy haldokolva megbánta rossz
