Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXIX. A vitatkozás eredménye

tettét. Mindamellett önkénytelenül is eszembe jutnak a Szt.-Irás szavai : Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözíti, aki pedig nem hisz, elkárhozik.«

Ne gondolja azért főtisztelendő Páter úr, hogy fáradsága, melvlyel ön őt Isten létéről meggyőzni iparkodott — kárba veszett volna. Mert azon örvendetes tényt is tudomására hozom, hogy azon fáradsága üdvös gyümölcsöket termett fiamban. Ügy történt itt is, mint a vitatkozásokban történni szokott, hogy a vitatkozók mindinkább megerősödnek saját nézeteikben ; a legtalálóbb okok sem képesek őket az ellenkező nézetről meggyőzni, s helytelenségük beismerésére bírni. Máskép áll a dolog a részrehajlatlan hallgatóval. Ilyen volt fiam; mert jóllehet megnyerte is őt barátja a monisztikus világnézetnek, mégis megtartá higgadt Ítéletét, hogy az a mellett és az ellen szóló érveket józanul mérlegelhesse. Újból visszaszerzé gyermekségének hitét, s azóta élete sokkal rendezettebb. Hála legyen érette Istennek !

Végezetül sajnálattal kell fölemlítenem, hogy fiam ezen események óta határozottan a katholiczizmus felé hajlik. Ezen sajnálkozást nem veheti Páter úr rossz néven egy evangélikus lelkésztől. Ám azért örömmel vallom be, hogy hasonlíthatlanul kevesebbet aggódom mostani lelki állapota, mint korábbi hitetlensége miatt.

^^^Hzívem mélyéből mondva köszönetét fáradságáért, bezá- ÉMíIMMÍb^’ s nw&dok teljes tisztelettel

N. lelkész.

A vitatkozás eredménye. 265