Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
Ellenvetések. 255 ségre szép példákat találunk pl. Tyndall töredékeiben, melyeket elvtársa Helmholtz tanár német nyelven kiadni méltóknak tartott. A II. fejezetben »az imáról és a természet törvényéről« »elmélkedik«, a III. fejezetben pedig »a csodákról és különös eseményekről« ír. E mellett pedig gúnyolódik pl. egy pap fölött, aki egy gletser jegén mondott misét, hogy így megakadályozza a gletsertöltés átszakadását. Az ima meghallgatásának lehetetlenségére nézve természetesen ezen uraknak hitetlensége az egyedüli érv, melyet gyermeki egvü- gyűségiikben keresztényeknél is mint valami természetest tételeznek föl. így ir pl. Schneider, a kivel már többször találkoztunk: »a földműves tudja már ma, hogy vetésének növekedése a talaj kezelésétől, a trágyázástól s más körülményektől függ, s hogy az imádság a terméketlen talajt nem teszi termékenvnyé.« ') Nos! Hogy a vetés növekedése a talaj kezelésétől függ, már Homér korában tudta a földműves. De ha Schneider úr azt hiszi, hogy a termések növekedésénél az imádság nem jő számításba, nagyon téved, s nemcsak ebben, hanem különösen azon föltevésében is, hogy a földműves manap ugyanazon nézetben van, a milyenben ő maga. Schneider úrnak fogalma sincs arról, mily súlyt fektet a hivő földműves nép az imára, s nemcsak ez, hanem az egyházi hatóságok, sőt a világi kormányok is. Ö fölsége a német császár maga kijelentette, hogy naponkint imádkozik Istenhez országa jólétéért. Különös alkalmakkor közimákat rendelnek el a királyi ház javáért. A püspökök elrendelik a nyári hónapok alatt, hogy a misében külön imával kérjük a vetések bő áldását. A föld népe el nem mulasztja, hogy különböző, ügyeiben misét ne mondasson ; pl. a beteg meggyógyulásáért, a veszélytől való megszabadulásért stb. Az 1870-iki háború alatt szokásban volt az Elba melletti jámbor falvakban s valószínűleg más vidékeken is, hogy a nőlakosság esténkint összegyűlt a templomban, hogy táborozó férfihozzátartozóik javáért imádkozzanak, s feltűnő, hogy épen ezen falvak szülöttei különös ótalomban részesültek, így — Istennek hála — népünk java része meg van >) Schneider: »Der thierische Wille.« 138. old.
