Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
HH tárolhatjuk meg: mint a közös emberi boldogság biztosítására irányúló egyenlő köz- és magánjog kölcsönös tiszteletben- tartásának törvényét. Mindaz, a mi ezen boldogságot és becsülést zavai’ja vagy aláássa, — rossz, a mi pedig előmozdítja, — jó. A rossz ezen meghatározás szerint tehát csak az emberi és személyes önzés kinövése és túlkapása ép úgy a közös boldogsággal, mint embertársaink érdekeivel szemben. A mi a társadalomra és az embertársra nézve is hasznos, az általában is jó ; és a jó fogalma csak az által változik át ellenkezővé, hogy az egyes a magára nézve hasznosnak és előnyösnek fogalmát a társadalomra vagy más egyenjogú embertársra nézve hasznosnak fogalma elé helyezi jogosulatlan módon. Az önzők tehát, vagy azok a legnagyobb bűnösök, a kik saját énjüket többre tartják, mint a közjó érdekeit és törvényeit és annak a liasonjogúak kárára és hátrányára szertelen módon iparkodnak eleget tenni. Ámbár az önzés magában véve egyáltalában nem elvetendő és tulajdonképen minden, ép úgy jó mint rossz cselekedeteinknek utolsó és legfőbb rugóját képezi. És nem is leszünk képesek soha ki- ii’tani az emberi természet önzését, és csak arról van szó, hogy azt valódi határai közé tereljük, vagyis hogy okossá és emberiessé tegyük az által, hogy kielégítését minden egyes javával és a társadalomnak érdekeivel kiegyeztetni iparkodunk. Erre nézve pedig nincs jobb módszer, mint az emberi társadalomnak általunk előterjesztett újjáalakítása, — magának a közjónak érdekében is. Mert mihelyt a társadalom helyes szervezése által annyira vittük, hogy saját énünk kielégítése kielégíti egyszersmind a társadalom érdekeit is, és megfordítva, ha az általános érdekek kielégítése saját énünk kielégítését is jelenti, megszűnik az önző indokokból származó bármely összeütközés egyesek s társadalom, vagy az állam érdekei között, és akkor elejét vettük a bűnök és vétkek legfőbb okának, akkor az egyes sokkal inkább lesz képes, mint jelenleg személyes boldogságra és kellemes érzetekre törekedni, vagy a saját én-jét kielégíteni, a nélkül, hogy megsértené az emberi társadalom érdekeit: saját jó létét mozdítja elő, ha a közösség javát szolgálja, és a közösség javát mozdítja elő, ha a sajátját szolgálja.« 250 Munkálatok 56. évfolyam.
