Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
Ellenvetések. 251 >A jövő nagy erkölcsi elve az egyesek érdekeinek, a közösségnek vagy minden embernek érdekeivel való összhangzásában rejlik. Ha sikerűi ezen összhangot létrehozni, akkor bőviben leszünk az erény-, erkölcs- és nemes gondolkodásnak. Ha nem sikerül, akkor oly mértékben hiányzanak ezek, a milyenben a társaság azon czéltól elmarad ; akkor sem külső sem belső eszközök, sem vallás, sem lelkiismeret, sem erkölcstanító, sem büntető törvények még csak távolról sem lesznek képesek állandóan pótolni ama hiányt. A közös lelkiismeret egyúttal minden egyes lelkiismerete is.«1) Világos tehát, hogy korunk és a jövő számára a műveltség és az erkölcsösség más alapját kell keresnünk és találnunk, mint a milyet a vallás, különösen az egész műveltségünkkel ellentétben álló fantasztikus és gyakorlatilag érvényesíthetlen hit nyújt. Tökéletesen alaptalan azon félelem, hogy a vallás elvesztése — mely valószínűleg senkit sem tartott vissza komolyan a bűntől — ellenkezőleg sokszor a legiszonyúbb dolgoknak volt okozója a történelemben, ez a társadalomra és az emberiségre káros hatással volna. Nem az Isten félelme hat szelidítőleg és nemesítőleg az erkölcsre, mire a középkor csattanós bizonyítékokat nyújt, hanem különösen a műveltséggel karöltve járó, nemesedő világnézet. Hagyjunk tehát föl a kétszínűsködő vallási jelszavak hangoztatásával, melyek úgy látszik csak azért vannak, hogy bangöztatóikat saját tetteik nyomban meghazudtolják.« 2) »Nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy a vallás az erkölcsi- ségre annyiban káros, a mennyiben önző vagy önzésre alapított czélt tűz ki, míg az igazi erkölcsösségnek jutalmát önmagában, vagy abban kellene találnia, hogy a társadalom czéljainak s ez által az egyesnek használ.«3) Felelet : No, Theologus uram, azt gondoltam, hogy az Isten nélkül való erkölcsi rendnek ezen ábrándképét már eléggé megczáfoltam, midőn Spencer Herberttel állt elém. ’) Büchner : I. m. 257. 1. kk. -') U. o. 264. 1. 3) II. o. 261. old.
