Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
Ellenvetések. 231 Mit szólna oly alattvalóhoz, aki az elüljáróságnak felmondaná az engedelmességet, vagy még annak jogszerűségét is nyilvánosan megtámadná és pedig egészen alaptalan okokból ? Ámde azon okok, amelyek alapján ön Teremtőjének még létét is tagadja, a legnagyobb mértékben elégtelenek. Ha azon nehézség, mely Isten létének megismerését akadályozza, a tévéivé mellett megmaradó atheistát a súlyos erkölcsi vétség alól kimenthetné, akkor az neki bármely képzelhető bűnténynél mentségül szolgálhatna. Semmiféle gyilkosság, rablás, házasságtörés sem volna részéről erkölcsi vétség ; mert a mint egyszer Isten nincsen, erkölcsi törvény sem létezhetik többé, és ha nincs erkölcsi törvény, megszűnik annak megszegése és minden erkölcstelenség. (0. theologus válaszából.) Igen, főtiszt. Páter úr, elismerem azon kötelességemet, hogy az Isten léte mellett szóló érveket figyelembe vegyem, mihelyest azok meggyőzőleg adatnak elém. Azon érvektől, melyeket ön kifejtett, csakugyan nem tagadhatok meg bizonyos jelentőséget. Azonban ezen érveket ellenérvek gyöngítik és ezen ellenérveket akarom a következő pontokban felhozni. Részint különféle szerzőkből szedtem, részint pedig magam állítottam fel azokat. Ezek a következők : . . . (Páter H. válaszából.) Jól van Theologus uram, lássunk tehát ügyünk birói elintézéséhez. Pörünk jelen állásában azon ellenérvekről van szó, melyeket ön bizonyítékaim megdöntésére felhozott. Megtartom a levelében követett sorrendet, és mindegyikre választ adok. És pedig: 1. ellenvetés: Spinoza szerint csak egy állag lehetséges. Mert állag az, a mi függetlenül gondolható bármely más lénytől. Ha tehát a világon kívül más állag is létezhetnék, t. i. Isten, úgy a világ Istentől és Isten a világtól függetlenül nem volna gondolható. Ezen ellenmondás elkerülése végett a pantheismust kell elfogadnunk, t. i. Istent és a világot egy állagnak kell tekintenünk. A mit ebben a mindent magában foglaló egy állagban mint külön egyedi lényt ismerünk fel,
