Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXVI. Az erkölcsi világrend

Az erkölcsi világrend. 219

határozza meg és megmutatja, hogy »a jó egész általánosságban nem egyéb, mint a mi megörvendeztet« *) ; szerinte teljesen jó az embernek azon cselekedete, mely »az egyed- nek, utódainak s embertársainak javára egyúttal az élet teljét létesíti.«8)

Ezekből láthatja, főlisztelendő Páter úr, hogy mi monis- ták ép oly jól, vagy még jobban okadatoljuk meg tudományos úton ethikánkat, mint önök, dualisták.

(Páter H. válasza.)

Kedves Barátom ! Ha utolsó levelemnek ön által megtámadott nyilatkozata önt megsértette, úgy azt őszintén sajnálom. Legkevésbé sem volt szándékom, hogy önt megbántsam. De mivelhogy a nyilatkozat megtörtént s ön azt erélyesen kifogásolta, kénytelen vagyok e dolgot illetőleg véleményemet behatóbban kifejteni.

Én tehát először azt állítám, hogy nem lehet az ember tudós a nélkül, hogy egy személyes Isten létében hinne. Evvel nem akarom mondani, hogy Isten létében való hit nélkül lehetetlen a részleges ismeretek egész halmazával rendelkezni. Ezen állításomat meghazudtolná a jelenkor számos atheistikus tanára és Írója. Én inkább azt akarom mondani, hogy az a legelső, legfontosabb és legszükségesebb ismeretnek van híjával, aki Isten létéről mitsem tud vagy azt tagadja. Az ily embert oly geográfussal szeretném összehasonlítani, ki Hindustan minden patakját ismeri, de hogy Németország Európában van, vagy hogy a föld gömbalakú, azt nem tudja. Az oly háziasszonyhoz is hasonlítanám, aki zongorázik és gitározik, de a háztartáshoz semmit sem ért. Különben mind a két hasonlat nem egészen találó.

De hagyjuk ezt! Térjünk át nézeteltérésünk második részére. Itt egész terjedelmében megmaradok azon állításom mellett, hogy senki sem lehet derék ember, a ki Isten létét tagadja, hacsak szellemileg nem szenved teljes szegénységben.

*) Spencer i. hely 33. old. s) U. o. 27. old.