Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVI. Az erkölcsi világrend
220 Munkálatok 56. évfolyam. Nemde ez rettenetesen hangzik, de csakugyan úgy van az a mostanság széliében uralkodó közvélemény előtt, mely Isten káromlását gyakran kevesebbe veszi, mint a világi uralkodó megsértését. Mindennek daczára a mint mondám, állításomat egész terjedelmében fentartom. Azt mindenesetre megengedem, hogy némely atheisták a közvélemény előtt mint tisztelt és becsületes emberek állanak. De azt is hozzá teszem, hogy az atheista már pusztán atheismusa miatt is vét az erkölcsi rend ellen. Miért? Mert megszegi az első parancsot, mely azt követeli, hogy Istent imádjuk. Ha a gyilkost, ki az ötödik parancsot veti meg, vagy a házasság- törőt, ki a hatodik és a tolvajt, ki a hetedik parancs ellen vét, becstelennek tartjuk, miért tartanok az atheistát fed- hetetlennek, holott az első parancsot lábbal tiporja? Vagy kevésbé szent az első parancs, mint az ötödik, hatodik és hetedik ? Bizonyára nem ! És pedig annál kevésbé, minthogy a többi parancs mind Istennek legfőbb törvényhozó gyanánt való elismeréséből nyeri érvényét. Törvényhozó nélkül az erkölcsi rendben ép oly kevéssé lehet törvény, mint a természetiben. Az egyedüli törvényhozó azonban, kitől végelemzésben minden erkölcsi törvény érvényét nyeri, a teremtő Isten. Őneki tartozom engedelmességgel, mert teremtett. Semmi más törvényhozó hatalom, legyen az egyházi vagy állami, nern szabhatna elém törvényt s így nem róhatna rám semmiféle erkölcsi avagy jogi kötelezettséget, ha ehhez a teljhatalmat a közös teremtőtől nem kapta volna. Mint a patak a forrásból, úgy folyik az ember erkölcsössége abból, hogy Istent és legszentebb akaratát cselekvésének legfőbb zsinórmértékéül ismeri el. Ha Istent tagadjuk, tagadjuk e zsinórmértéket is, melynek elvetésével elenyészik minden erkölcsiség épen úgy, mint a fény, ha nincs fényárasztó test. Tegyük fel pl., hogy egy socialdemokrata forradalmat akar kelteni. Mi akadályozza őt ebben? Mihelyt Istenben nem hisz, nincs semmi erkölcsi kötelék, mely őt a forradalomtól visszatarthatná. És ha mégsem teszi meg e lépést, úgy ez csak abban leli okát, hogy a rendőrségtől fél, vagy hogy rá nézve a dolog nagyon fáradságos, avagy hogy semmi eredményt sem várhat s más effélék. Ezek azonban nem
