Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXVI. Az erkölcsi világrend

XXVI.

Az erkölcsi világrend.

(0. theologus leveléből.)

n

őtisztelendő Páter Űr! Utolsó levele igen felháborított.

Ön azt, nagy dolognak tartja, ha egy egyetemi tanár atheista, legyen az akár a fizika akár mathematika tanára. Mert az oly tanár példája által azt az elvet hirdeti, »hogy valaki derék sőt tudós ember is lehet a nélkül, hogy Istenben hinne.« Vájjon közöttünk, a theisták között nincse- nek-e tudósok ? Talán becsületes emberek sincsenek közöttünk ? Minő túlhajtott állításokra viszi önt vallási túlbuzgósága !

Nem fog azon csodálkozni, ha e pontokra közelebbi felvilágosítást kérek. Egyelőre azt jegyzem meg, hogy mi mo- nisták ép oly jól, vagy talán még jobban állítjuk össze és okadatoljuk meg erkölcstanunkat, mint önök dualisták. Különösen Spencer Herbert az, ki »Az ethika tényei« *) czímű művében a monismust ethikai oldaláról fejtette ki. Hisz ő a darwinismus főbölcselője s azért Aristoteleszszel hasonlították össze, »tündöklő lángelmédnek magasztalták. Darwin maga » tanítónk «-nak, »nagy bölcselőnk«-nek nevezi őt. A franczia miniszterelnök Ferry Gyula a franczia kamarában nyilvánosan azon művek egyikének nevezte Spencer ethikáját, melyek leginkább alkalmasak arra, hogy a természetes erkölcstan előadásánál alapul szolgálhassanak. Spencer tehát keresztülvitte, hogy az erkölcsi rend teljesen felszabadult az önök dogmatikus theismusa szoros bilincsei alól. Ö az erkölcsisé- get az istenre való minden tekintettől egészen függetlenül

J) Data of Ethics. 3. ed. London 1881. (Németben Stuttgart, 1879.)