Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXIV. Dr. Du Bois-Reymond Emil tanár
210 Munkálatok 56. évfolyam. kezébe van letéve a tanuló ifjúság kiképeztetése. Kivételképen vannak természetesen a tanárok közt hithű katholiku- sok is, pl. báró Hertling tanár Münchenben. A protestáns hitvallású tanárok azonban nagyobbrészt sutba dobták a személyes Istenben való hitet. Mert hiszen a protestáns hitoktatásnál általánosan tanítják, hogy Isten létét nem lehet bebizonyítani. Különben találkoznak az orvosok közt is hivő katholikusok. Mindjárt egy egész sereg ilyet sorolhatnék fel, kiket személyesen ismerek és a kik nemcsak megvetik az ön »monismus«-át, hanem a többi pontokban is a katholi- kus hitvallást az utolsó betűig aláírják. Harmadik tényezőjét annak, hogy az atheismus a természetvizsgálók közt oly széles körben terjed, véleményem szerint végül azon egyoldalú elszigeteltségben találhatni, melvlyel ezek magukat a többi tudományoktól elzárják. Ok úgy gondolkoznak, mintha az ő tudományukon kívül alig léteznék valami a világon és más szakokban való járatlanságuknak adják szomorú tanúságát. »Kigúnyolják azt, a mihez nem értenek.« Sőt még Du Bois-Reymondot sem vonhatom ki egészen ezen szemrehányás alól. Feleletem az ön által idézett helyekre alkalmat fog nekem szolgáltatni, hogy ezt bebizonyítsam. 6. Az ép emberi elme és 'egészséges tudomány logikájával való összeütközést már jeleztük Du Bois-Reymond azon nyilatkozatában, hogy olyasmi, ami a lét körébe lép* az oksági törvényen kívül állhat. Hasonló hibával találkozunk tudósunk ezen szavaiban : »A második nehézséget épen a mozgás eredete képezi. Látunk mozgást keletkezni és megszűnni ; elképzelhetjük magunknak az anyagot a nyugalom állapotában; a mozgás az anyagon, mint esetleges jelentkezik. Oksági szükségletünk csak úgy van kielégítve, ha az anyagot végtelen idő előtt nyugalomban és a végtelen térben egyenlő részekre osztva gondoljuk. Mivelhogy a supernaturalistikus indítás nem illik bele fogalmaink világába, hiányzik az első mozgáshoz az elégséges ok. Vagy öröktől fogva mozgásban képzeljük az anyagot. Akkor már eleve lemondtunk arról, hogy ezen pontot helyesen megértsük. Ezen nehézség előttem transcendentalisnak látszik.« (I. mű 76. old.)
