Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVIII. Az állatvilág
122 Munkálatok 56. évfolyam. Ez a gyerek okoskodása, mely hajszálnyira se jobb az athe- ista logikájánál, aki önmagától érthetőnek veszi, hogy nincs Isten s erre támaszkodva azt következteti, hogy az anyag önmagától fejlődött anyagi életté, s végre fönnebbi feltevését most már végeredménynek állítja oda arra, hogy nincs teremtő. Azon gyereknek azt kell felelnünk : a pástétom vagy szárnyakat kapott, vagy pedig te etted meg ; de nem kapott szárnyakat, tehát te etted meg. Az atheistának ugyanazon joggal így lehet felelni : azon szénsav-vegyületnek vagy önmagától van képessége, hogy érezzen, fusson, repüljön, avagy van Isten, a ki a szénsav-vegyületbe életelvet öntött, mely azon képességgel bír. De a szénsav-vegyület nem bírhat önmagától azon képességgel, tehát van Isten. Egészen eltekintve az életelvtől, már az állat külső szervezése is mutatja, hogy örökölhetővé lett véletlenek nem létesíthették a szervezetet. Minden egyes tag pl. az emberi testen, melyet, testiségét tekintve, az állati szervezettel összehasonlíthatunk, a legcsodásabb tervszerűséggel van rendezve. Fő, karok, lábak, szív, tüdő, gyomor, szem, fül, orr, száj, bőr, idegek, izom, csontok, erek, — mind oly tervszerűséget tüntetnek föl, hogy azoknak véletlenség által való összefoglalására még akkor sem gondolhatunk, ha a véletlennek billióra rugó éveket bocsátunk is rendelkezésére. Egyetlen lepke, egyetlen légy sem keletkezhetett véletlen folytán és pedig még kevésbé, mint az egész Wallenstein fönnebbi mesémben. Ha pedig a véletlen ki van zárva, be van bizonyítva a teremtő. Most gondolja meg, vájjon lehet-e véletlenről szó, mikor a tervszerűség nemcsak az emberi testnél, hanem a 100,000-re rúgó állatfajoknál is megvan, kezdve az emlősöktől a legkisebb rovarig, sőt az ázalagokig. Mindegyiknek szervezete különböző, mindegyiknek tagjai azonban úgy vannak elrendezve, a hogy szükségük van rájok. Hogy lehet itt még véletlenről szó? Erre az évek billiói sem elegendők többé. Különben a leghosszabb időköznél is ép oly elkép- zelhetlen azon esetleges fejlődés, milyet az atheismusnak természeténél fogva kell vitatnia, mintha a véletlenek egy-
