Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

Költemények

Halottak napja van, temetőbe jerlek Porait kutatni rég letűnt ezrednek ; —

Néma bár a sírok élettelen hantja :

Sokra tanít mégis: jövendőnk mutatja! —

— Kik éltük folyásán annyi jót tevének.

Örök emlékezést azok szellemének !

Költemények. 35

AOUT NŐI SZ. TAMÁSHOZ.

AAinek maiasztok égi lángja Növelte tiszta szelemét : —

Tudásra vágyva népek árja, Nagyért hevülve jön feléd.

Csodálva nézzük alkotásod,

Erőt remélve általa : —

Legyen neved örökre áldott,

Igaz tudásnak angyala!

Csatáidon Krisztus vezérle, Szíved bajokra nem hajolt ;

Harczod hitünknek győzedelme. Igaz dicsőség napja volt.

Tévelyt nem ismerünk tanodban. Igazra szoktak ajkaid;

Csillag gyanánt vezetsz a jóban. Betöltve ezrek vágyait.

Hiába tört az ellen átka,

Hiába ronta ellened: —

Szelíd hitünk kegyelme lakta Egekbe vágyó lelkedet.

S habár ma is gyaláznak téged, S az ellen átka nem fogya :

Magasra nyúlik böleseséged Hírben magasztos oszlopa.

Sűrű homály terült az égen,

Vak éj sötétlett szerteszét ;

Tévelynek árnya leple régen A büszke ember szellemét.

Nemesb irány remény-sugára Ragyogva nem mutatkozott : — Akkor kigyúlt hitünk világa,

A te vakító csillagod.

Repültek évek könnyű szárnyon, Fölváltva jött új nemzedék ; Múlandó minden e világon : — Híred sugara mégis ég!

Dicső karod magasra tartja Most is hitünk szövétnekét : — Udvözz igaz tudásnak atyja, Esengve járulunk eléd.

Esengve. hogy tekints e népre, Ihlesd meg ifjú leikeink,

Hisz oly nehéz jövő elébe Sodornak átkos elleniük.

Gonosz csatáknak réme törtet. Békét tiporva ellenünk : — Legyen tehát pajzsunk erényed, Legyen tudásod fegyverünk !

Erényeid : — hitünk csodája ; Tanod: — magasztos égi fény!

Remény között tekintünk rája Éltünk viharzó tengerén.

Oh, gyermekidnek adj e fényből S nem árthat ellenink hada ;

Oh. adj erőt — és leszáll az égből Dicsőbb jövendőnk hajnala !

3*