Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
Költemények
^BÊÊKKÊÊÊÊÊ^KÊKÊKÊÊ 36 Munkálatok 56. évfolyam. Oh, adj e fényből gyermekidnek, Kik áldva zengjük éneked, Kik útjain tudásnak, hitnek, Híven követjük léptedet. Csodálva nézzük alkotásod. Erőt remélve általa : — Legyen neved örökre áldott, Igaz tudásnak angyala ! SZENT IMRE FOGADALMA. Lejjel van, a várnak minden háza csendes. Csak az éjszakának pillangója repdes Nesztelenül, halkan ; Azt gondolnád minden nyugalomra tért már. S a palotán, im’, egy falba rejtett kis zár Félénken felpattan — Felnyílik az ajtó, ifjú lép ki rajta, — Bűvös holdvilágban úgy fénylik az arcza ! — Nimbus leng alakján . . . Nem is emberlénynek, tüneménynek látszik ; Szemeiből titkos, szent öröm sugárzik ; Röpima kél ajkán. — Léptei a fényes templom felé tártnak, S Mária képénél megtörnek, hajolnak Térdei remegve ; Ajkáról buzgóbban száll az ima árja Hisz anyjához szól a fiú szíve, szája Szeretőn, — szeretve ! — »Szűz Anyám, te Szűznek szeplőtelen Anyja ! íme bűnös fiad keseregve bánja, Mit eddig mulasztott : Felajánlom neked gyönge szüzességem S hogy megőrizhessem oly törékeny ékem, Küldj, óh küldj malasztot ! Te vagy a szüzesség királynéja, telje. Kit a szűz erények vittek fel a mennybe, Hatalomra: fénybe :
