Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
Költemények
Szerettük őt, hisz’ oly jó, tiszta volt, Lelkének tükrén nem volt semmi folt ! S hogy elhagyott, — el, változatlanul : Szívünkbe bánat, gyászos bú nyomul. Hogy is lehet, hogy annyi szép remény Úgy szétfoszoljon létünk kezdetén?! — Nézd büszke ember, nézd, hogyan lehet Legszebb jövőből holt emlékezet ! Bizony való : — az ember élete Magasb hatalmak játékos szere . . . Nebántsvirág az : himbáit neki Parányi szellő összetörheti . . . Így hulla ő is !.. . így lett áldozat! . . . . . . Keserves végzet! . . . kínos fordulat! . . . Keserg a lelkünk, reszket ajakunk. Könnyet, — keservest, fájót hullatunk . . . Ám mind hiába ! — Nincs többé a társ !... — De megvigaszt: hogy lesz föltámadás!! Ks fölemel a jóleső tudat : Hogy megtalálta mennybe az útat. Hogy liszta lelke bizton égbe ért, Mert nem halt meg, csak jobb hazába tért ; Föl Istenünkhöz, — oda költözött. Hol szűz Anyánk van angyalok között. Az ő halála nem volt biinhödés : Nem is halál ez, — csak virágtörés ! A kis virágot angyalok törék le. Hogy felvigyék az angyalok körébe ! Költemények. 33 ■Hl Eredeti dolgozatok. a
