Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

Költemények

11

Győz a részvét, kesergő érzelem,

A búsongó nőalakhoz lépek Megfogadni, hogy neki szentelem. Mindenem, míg itt e földön élek.

Búsan néze a szende nő felém

Meghatottan haliam rezgő szavát : — »Ifjú szíved fellángoló hevén Magad téves útra határozád.

Tudd meg : értem harczolnod nem lehet, Hacsak Isten nem vezérli tettid.

Oh, hisz’ épen az dúlja keblemet,

Hogy elűzve tőlem az ősi Hit!«

S átöleli egymást a Hit s a Hon,

Úgy tűnnek a messzeségbe el. . .

. . . Merengek a szomorú szózaton ; — Lelkem gyújtó eszmére riad fel : — Mindkettőért nemes csatára hát ;

Gyenge erőm oltárukra teszem,

Küzdők Hit-ért, védem a szent Hazát, Míg kardot bír forgatni két kezem ! —

— Egy papnövendék halálára. —

kehéz idő volt ; sírtak a virágok. — Enyészet ősze, dér csapott reájok.

Ősznek szelén megtört, elfonnyada, Virágos ágynak gyönge liljoma.

Nehéz idő volt ; sírtunk mindenik. — Halálnak árnya járt körünkben itt.

Halál kezébe hullott egyikünk,

Kit szereténk. kit soh’se feledünk.

32

Munkálatok 56. évfolyam.

VIRÁGTÖRÉS.

Szerettük őt, hisz’ testvérünk vala, Hisz’ egy azon volt pályánk csillaga.