Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

Költemények

Költemények. 31

Rózsák között andalgva lépdelek,

Lelkem jövő messze tájira száll ;

S míg bíztat a szív, csalékony jelek,

Előttem két mennyei Nemtő áll.

Ifjú angyal az egyik, ragyogó,

Képén szentség égi varázsa ül ;

Ruhája úgy csillog, miként a hó,

Fejét dicsfény sugározza körül ; —

És a másik fátyolos nő-alak,

Vonásain kellem áradoz szét ;

Ajkairól jaj, panasz hangzanak,

Búsan szegzi le két könnyes szemét.

>Én a Hit-nek őrizője vagyok — Mond az angyal — egekből jöttem le,

Nyomomban csend, áldás, béke ragyog,

Nyugalmat lel ezreknek kebele.

Alig éltél, s szivedben a tudat,

Hogy szeretni tartozol Istened ;

Alig éltél, s én jelölöm utad,

Mely mennyei czélod felé vezet.« —

»Nevem : Haza — szól a női alak.

Szava oly bús ; mélyen megszánom őt, —

Bölcsődben is már én ringattalak Én védtelek ezer veszély között.

Milliókat hordoznak karjaim,

S íme mégis gyász borítja egem !

Oh, indulj meg hazádnak kínjain,

Legyen vezéred a honszerelem!« —

Kétség között néztem mindkettőre :

Óh, melyiket kövessem, áldjam hát,

Melyik legyen tettim vezérlője.

Fénylő csillag életem egén át '? !

Amaz dicső, mert nemes czélhoz int,

Égben jelöl ki számomra hazát,

Ámde ez is szent érzelmet érint :

Óh, melyiket kövessem, áldjam hát ? !

Óh, melyiket imádjam, szeressem ? !

Ott az egyik, itt búsul a másik ;

Annak fényét alig bírja szemem, —

Ennek arcza könnyek között ázik. —