Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A tiara fénye

4 Munkálatok 56. évfolyam.

S támadja bár a tévelyek hulláma, Péter sziklája soha meg nem ing: Örökön áll a győzhetetlen. Róma, Jövőbe, múltba győztesen tekint.

Remény.

De ma a harczok nyugalomra tértek,

Elült a szél, elállt a bősz vihar,

Az ellenek is összebékülének,

Mindent szent béke, feledés takar.

A tiara ma tündökölve fénylik,

Ma oly magasztos, oly vonzó, dicső ! Köréje gyűlve északtól le délig,

Ma minden nemzet hódolatra jő. Magasztos látvány, annyi milljom ember Feledve minden gondot, bajt, borút : Gyöngéd, ártatlan, gyermeteg lélekkel Ma csak vigadni,, csak örülni tud.

Hitének őrét, egy reményét, atyját Örömünneppel áldani siet :

Rómába vinni szíve hódolatját Úgy ösztökéli ma a szeretet.

Szeretet.

Igen, bejártam lánggal a kezemben

Mind az egész nagy, messze földtekét,

S föllángolám rajt mind, a hol csak leltem.

A szíveket, az igazak szívét.

Kelet lakója, Afrika szülötte

Együtt örül ma Nyűgöt népivel:

Egy nagy templommá lett a földkerekség, Milljók imája száll ma benne fel.

Ám nemcsak itt, a mennyben is van ünnep, Egekbe nyúl a pápa ünnepe,