Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
rÄ/" SíM A tiara fénye. A földdel együtt mennyek is örülnek, Hisz a menny ép a szeretet helye. S a pápának meg ott lakik királya, Ott van nagy őse s szent elődei, S kik egy mesternek léptek nyomdokába, Tudnának-e nem együtt érzeni? De mondd csak testvér, mondd előbb te el, Mit tudsz arról, kit ég, föld ünnepel? Hisz annyi szépet mondhat el a hit Arról, ki ép a hitre int, tanít ! Hit. Sokat kívántál drága testvér ! Nem volna könnyű az a feladat, Ha méltón kellne szólnom arról, Mi bámulatra kelt világokat. Hiszen tudod, hogy mindenem A pápáknak köszönhetem, S hogy Róma tette a hitet Hatalmassá a föld felett ! Midőn magával Istenünk kebléről Az édes Jézus ide lehozott, S egy gyönge ember, Péternek szívéből Csinált nekünk a földön hajiokot : Alig mehettünk bátran el Ö tőle messzire : Oly idegen volt mindenütt Az emberek szíve ! — De Péter nagy lett, nagy, merész, hatalmas, És rendíthetlen mint a sziklafal ! S merész, — ki értünk bátran szembe szállt az Egész világ hatalmasságival: Ö messze vitte el nevünk, S legyőzve minden ellenünk, Utat nyitott jövőnk elé, S azt vérével pecsételé. — m
