Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom védelmi tevékenysége alattvalóit illetőleg. 67 Oly állapot tehát, amelyben az ember épen semmi joggal sem bírva mások önkényének volna kiszolgáltatva egyáltalán nem képzelhető. Azért is a rabszolgaság, oly értelemben, amint azt a régi rómaiak vették, akik t. i. a rabszolgában nem jogalanyt vagy személyt, hanem csak dolgot vagy élő eszközt láttak és őt az igavonó barommal egy sorba helyezték, a minden időre és országokra érvényes természet- jog égbekiáltó megsértése. Ezen pogány felfogástól nem különbözik lényegileg azok nézete, akik azt állítják, hogy az egyénnek a magánszemélyekkel szemben vannak ugyan jogai, de nincsenek az állammal szemben és az államhatalom számára az egyesek felett korlátlan jogot követelnek. Az a körülmény, hogy a rabszolgatulajdonos egyes fizikai vagy pedig több magánszemélyből álló erkölcsi személy-e, a dolog lényegén mit sem változtat. Úgy van, az embernek az állammal szemben is megvannak a maga jogai. Az embert számos jog illette meg még mielőtt államok léteztek volna és ő azokat az állam keletkeztével el nem veszítette. Sőt mi több, az államok épen az ezen jogok biztosítására irányuló hathatós védelem szükségességi érzetének köszönik jó részben létüket. És igy főben járó kötelességük az államoknak azon jogokat védelmezni és azokra semmiféle illetéktelen befolyást még önmaguknak sem engedni meg. Minden egyes ember említett természetjogához tartozik mindenek előtt : létjoga és mindaz, ami ezzel természeti szükségességgel összefügg ; tehát az élethez, a testi épséghez való jog, továbbá azon joga, amelynél fogva legvégsőbb szükségében a pillanatnyi életfentartásához szükségeset, ahol csak hozzá fér, eltulajdoníthatja. Egy másik jog a becsülethez és a jó hírnévhez való jog. A jó hírnév és az ezen alapuló kölcsönös bizalom az üdvös együttélésnek egyik alapföltétele és a társadalmi tevékenység kifejlődésének lényeges követelménye. Nem kevésbé lényeges joga továbbá mindenkinek, hogy törekedhessék örök czélja felé, ami végre a földön élünk, vagyis azon jog, hogy Isten iránt való lényeges vallási kötelmeinek eleget tehessen és, hogy semmire se legyen kényszerítve, ami lelkiismeretével ellenkezik. Az ember egyéb természeti jogai közül felemlíthetjük még azon jogot, hogy
