Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
48 Az allamhatalom feladata es jogköre. Itt megjegyezhetjük mellesleg, hogy magában véve, pusztán természetjogi szempontból a törvényhozói, bírói és köz- igazgatási hatalom nem három, egymástól teljesen különböző és szétválasztott hatalom, hanem csak egy és ugyanazon souverain államhatalomnak különböző működései. Az állam- hatalom felöleli mindazon felsőbbségi jogokat, amelyeket valamely népnek békés és hasznos együttélése megkövetel. Kell valakinek lennie, aki az összeséget rendezze és kormányozza. Ezen kormányzás egységének legjobban megfelel az, ha a hatalom egy személyben összpontosul, amely ezt azután az alárendelt közegekkel osztja meg. így volt ez tényleg a keresztény középkor minden országában, még Angliát sem véve ki. Mert jóllehet a törvényekhez és rendeletekhez, különösen pedig az adó emeléséhez a rendek beleegyezése, mint conditio sine qua non okvetlenül megkivántatott, az állami főhatalom egyedüli birtokosának még is a királyt tartották ; ő volt a törvényhozó, a legfőbb biró és az ország kormányzója egy személyben ; ő bírta a teljes kormányhatalmat és ezt ő osztotta meg az alárendelt bírák- és hivatalnokokkal. így volt ez eredetileg majd minden államban. Először mindenütt az egyeduralommal találkozunk és pedig királylyal az élén, aki törvényhozó, legfőbb biró és az állam kormányzója volt. Magában tekintve a dolgot, úgy látszik, a természetes rendnek leginkább ez felel meg, hogy annak, akinek joga van másoknak törvé- nyékét adni, egyúttal joga is legyen azoknak megtartása felett őrködni és azt büntetésekkel is kierőszakolni. így látjuk, hogy még a görög köztársaságokban is pl. Athénben a legfőbb törvényhozó testület volt egyszersmind a súlyosabb büntettek legfelsőbb törvényszéke is. A törvényhozó hatalommal egybekapcsolt legfelsőbb bírói törvényszék egyes maradványait mai napig megőrizte az angol felsőház.') Csakis Montesquieunek az angol alkotmányról irt felületes tanulmányai óta kapott lábra az egy főhatalomnak törvényhozóira, bíróira és kormányzóira való mesterkélt felosztása, amely azután az alkotmányos országokban gyakorlatilag is életbe lépett. Mindazonáltal nem l l) Lásd erre vonatkozólag' „Dre englische Verfassung“ czimű munkámat. Freiburg, 1881. 93. 1.
