Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az államhatalom isteni eredetének közelebbi megvilágítása. 49

tagadjuk, hogy manapság, midőn a képviseleti intézmények következtében a törvényhozás sok tekintetben pártügygyé lön és a nyilvános hatalommal magánérdekből igen könnyen visz- szaélnek, a bírói hatalomnak a törvényhozástól és a kormányzástól való teljes elválasztása, nemkülönben a bírónak elmoz- díthatatlansága valóságos jótétemény, sőt sokszor feltétlenül szükséges is.

De térjünk vissza ezen rövid kitérés után az államhatalom eredetére. Lásson Ad.1) úgy vélekedik, hogy azon elmélet, amely szerint a felsőbbség hatalma Istentől származik, a legkomolyabb veszélyt rejti magában, amelylyel szemben ugyancsak résen kell lennünk. Ugyanis könnyen visszaélnek vele oly módon, hogy a felsőbbséget, mint Isten helyettesítőjét isteni jelzőkkel felruházva tüntetik fel és ez által kivonják a jogrend alól. „Midőn az mondatik, hogy a felsőbbség az önfenség bizonyos neme, vagy az Istenre való hivatkozás által származóit az Istentől, ezáltal csak a jogi intézkedések útján való korlátozás háríttatik el. Ebből aztán következik, hogy a felsőbbségnek annyiban van része az isteni mindenhatóságban, amennyiben mindazt teheti, amit akar“. Ez üres beszéd és csak azt bizonyítja, hogy írója az állami hatalom isteni eredetének valódi értelmét, amint azt a katholikusok régóta tanítják, legkevésbé sem érti. E fölött épen nem csodálkozunk olyan tudósnál, aki néhány sorral alább igy árulja el tudatlanságát: „A római katholikusok szerint ellenben a felsőbbség isteni eredete egy és ugyanaz a felsőbbségi hatalomnak a pápától, Krisztus helytartójától való kölcsönzésével“.

Nem, a törvényes uralkodó csak annyiban hivatkozhatik Isten akaratára, amennyiben ez azt parancsolja, hogy a fennálló hatalmasságoknak jogos hatáskörükön belül engedelmeskedjünk. Hogy ki bírja a felsőbbségi hatalmat, mily módon és mely korlátok között gyakoroltassék egyik vagy másik államban, mindez emberi jog és a felsőbbségnek épúgy kötelessége ezen történelem alkotta alapokhoz és korlátokhoz alkalmazkodni, mint alattvalóinak. A fejedelem nem dobhatja sutba tetszése szerint az ősi alkotmányt, amint hogy a népnek sem

!) System der Rechtesphilosophie. 307. 1. Az államhatalom feladata és jogköre.

4