Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
46 Az államhatalom feladata és jogköre. A kegyelem nem rombolja le a természetet, hanem inkább feltételezi és rajta tovább építve ezt felemeli és megnemesíti. S azért magától érthető, hogy a kinyilatkoztatás nemcsak ellent nem mond az államhatalom imént tisztán természet- jogi szempontból kifejtett isteni eredetének, hanem azt inkább behatóbban megvilágítja és megerősíti. A negyedik parancs mindegyikünknek szívébe van vésve ; Isten Mózes által is kihirdette Sinai hegyén és újra megerősítette egyszülött Fia és az apostolok által. Szent Pál a kereszténység tanítását a felsőbbségekről röviden a következő szavakban foglalja össze, amelyek eddigi természetjogi fejtegetésünket csak megerősítik : „Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak ; mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől, amelyek pedig vannak, az Istentől rendeltettek. Aki tehát ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendelésének áll ellene ; az ellenszegülők pedig maguknak szereznek kárhozatot... Isten szolgája ő (a hatalmasság), hogy boszűt álljon büntetéssel azon, ki gonoszul cselekszik. Annakokáért szükség, hogy engedelmeskedjetek, nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért“.1) Ha fontolóra veszszük ezen napnál világosabb szavakat, igazán megfoghatatlan, hogy miként nevezheti magát egynémely államjogtanár kereszténynek s a mellett hogyan indulhat fel mégis azon, hogy az államhatalmat Istentől származtatják. III. FEJEZET. Az államhatalom isteni eredetének közelebbi megvilágitása. Néhány ellenvetés megczáfolása. Félreértések kikerülése végett előre is kijelentjük, hogy mi az összes kath. tudósokkal2) az államhatalomnak csak mint ilyennek és nem egyúttal tényleges birtokosának közet- len isteni eredetét vitatjuk. XIII. Leó pápa 1881. junius hó 29-én kelt encyclicájában ismételve hangsúlyozta ezen ősrégi kath. tant, hogy a kath. egyházat, mint bizonyos államformák ') Szent Pál : Róm. 13. R. 1., 2., 3., 4., 5. 2) Az ide vonatkozó irodalmat lásd Suarez : Defensio fidei 1. III. c. 2. n. 10.
