Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom isteni eredetének közelebbi megvilágítása. 47 elvi ellenségét gyanúsítani és ebben az üldözésre okot találni ne lehessen. A természetjog egyedül csak azt kívánja meg, hogy valamely felsőbbség létezzék és hogy az ilyen jogosan létező felsőbbségnek engedelmeskedjünk. Ami ezen kívül van, az már nem közetlen isteni intézkedés eredménye. A személynek vagy személyeknek megválasztása, akik a felsőbbségi hatalmat bírják, az emberi szabadságnak és a történeti fejlődésnek van fentartva és igy nem az isteni, hanem az emberi jog körébe tartozik.1) És épen azért egy fejedelem sem mondhatja el magáról, hogy őt közetlenül Isten hívta meg a trónra, mint egykor Sault, Dávidot. Lajos, Bajorország és I. Jakab, Angolország királyának azon véleménye, hogy ők méltóságukat közetlenül Istentől nyerték, csak az udvari papok hízelgéséből származott és arra való volt, hogy ezen fejedelmek önkényes uralkodását elősegítse. Nekünk természetesen eszünk ágában sincs tagadni, hogy az isteni Gondviselés az uralkodó családok trónrajutására vagy bukására, mint általában a világtörténet minden nevezetesebb eseményére kiváló módon befoly. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy Isten a másodrendű okokat közetlenül hatni ne engedje és igy a nyilvános hatalom viselőinek kijelölését e másodrendű okoknak kell tulajdonítanunk. Magától értetődik, hogy az államhatalom majd egyetlen egy személyben pontosulhat össze, majd többek között oszolhatik meg ; és igy származnak a különböző kormányformák : az egyeduralom, arisztokráczia és népuralom. Ezen egyszerű alapformákból összetétel utján ismét bonyolultabb alkotmányok képződhetnek. Viszont megoszolhatik az államhatalom különböző közegek között oly módon, hogy azok egymást kölcsönösen korlátozzák és ellenőrzik. Mindezekre nézve a természet- jog semmit sem állapít meg; ez az emberi jog fejlődésének marad fenn ; és a történelem tanúsága szerint az állam- hatalom képviselője és a politikai alkotmány egymással mindig és mindenütt találkoztak. De ha már egyszer valamely jogos felsőbbség létesült, akkor Isten a természetjog szavával parancsolja, hogy neki körén belül engedelmeskedjünk. •) •) S. Thom. S. 2. 2ae q. 10. art. 10.
