Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

*

44 Az államhatalom feladata és jogköre.

érvényesülnek. Azon tünemények, amelyek nem szükségképen, hanem csak esetlegesen folynak a teremtés tényéből és épen azért nem is általánosak és állandók, természetesen nem vezethetők vissza az isteni akaratra, mint közvetlen okukra. De az állam nem ezen tünemények közé tartozik, minthogy szükségképen ered az emberi természetből mindig és mindenütt. Azt Frantz is állítja,1) hogy a házasság isteni rendeletén alapszik, hogy Isten akarta, mert magának az embernek teremtése által nyert létet. Miért nem mondhatnók ugyanezt az államról, amely épúgy, mint a házasság az ember megteremtésében nyerte alapját.

Az államhatalom isteni eredetét világosan bizonyítja az is, hogy az alattvalóknak lelkiismeretbeli kötelességül: a fennálló jogos felsőbbségeknek, ezek hatáskörén belül engedelmeskedni, úgy, hogy valamely jogos törvénynek vagy parancsnak áthágása kötelességmulasztás, erkölcsi bűn számba jön. Kérdem már most, mi az a lelkiismeretbeli kötelesség vagy általában csak kötelesség, miután minden kötelesség úgyis lelkiismeretben kötelez? A kötelesség nem valami fizikai, kézzelfogható, hanem inkább szellemi, erkölcsi kötelék, amely akaratunkra bilincset ver s azt más akarat parancsainak veti alá. És kinek van most már joga az én akaratomat igy korlátozni ? Egyedül csak az Istennek, vagy, aki tőle erre teljhatalmat nyert. Valóban, ha a kötelesség természetét jobban szemügyre veszszük, ez a napnál világosabbá válik előttünk.

Eszünk által az Isten tudomásunkra hozza, hogy e kettő közöl kell választanunk : vagy teljesítjük akaratát már itt e földön és ez által örök üdvösségünket munkáljuk, vagy pedig nem ; s akkor az ő büntető igazságának kezeibe esünk ; és pedig vagy már itt a földön, minden bizonynyal pedig az örökkévalóságban. Akaratunknak ezen kérlelhetetlen „vagy- vagy“-ból származó alávetését az isteni rendelet alá, nevezzük lelkiismeretbeli kötelességnek. Ezen kötelék semmiféle fizikai kényszerítést nem gyakorol ugyan ránk ; nem foszt meg az isteni törvény áthágásához megkivántató szabadságunktól : mindazonáltal hatalmas erkölcsi indítóok Isten akaratának betöll) Fönn. i. m. 121. 1.