Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom isteni eredete. 43 betegséget nem mint ilyent és önmagáért akarja; többféle okból engedi ő ezt meg, a bűnök, kicsapongások vagy más természetes és esetleges okok következményekép. Ha pedig valamely különös esetben megengedi vagy épen rászabja az emberre, azt csak azért teszi, hogy büntessen vagy javítson. Frantz H. sincs megelégedve magyarázatunkkal. „Az isteni akaratot az egész teremtés alapjává kell tennünk — mondja — és épen azért nem magyarázhatunk ki belőle valamely egyes, különös tüneményt, a minő pl. az állam is. És ha egyes tüneményeknél mégis az isteni akaratra hivatkozunk, miként az a mindennapi életben gyakran megtörténik, úgy ez a vallásosság érzeménye s nem a megismerés ténye, minthogy az Isten akaratára való ily hivatkozás által épen a további kutatásnak veszszük elejét“.1) De hogyan ? Hát amaz igazság, amely szerint az isteni akarat létrehozó oka, úgy az egész látható és láthatatlan világnak, mint különösen az emberi nemnek is az ő társadalmi hajlamaival és szükségleteivel egyetemben pusztán csak az áhitat érzeménye és nem a legbiztosabb megismerés tárgya? És vájjon ezen igazságból nem következik-e tovább szükségképen annak elismerése, hogy az isteni akarat szerzője a társadalmi rendnek is, amely a teremtés tényéből szükségképen származik? Frantz igy vélekedik : ha az Isten akarata az egész teremtésnek az alapja, úgy ez nem szolgálhat ma- gyarázatáúl valamely egyes jelenségnek, aminő az állam. Ez azonban téves következtetés. Ha valaki Laplace-val azt vallaná is, hogy a naprendszerek az erőműtani természettörvények hatása következtében valamely forró gázgolyóból származtak, mégis csak az Istent kellene elismernie ezen naprendszerek teremtőjének és alkotójának. Miért? Azért, mert aki a gázgolyót az ő erőivel megteremtette és körpályáját megszabta, az ezáltal egyszersmind minden további fejlődésnek szükséges alapját is megvetette. Hasonlóképen van ez a társadalmi rendnek az emberi természetből való kifejtése körül is, csakhogy az államok fejlődésének nem erőműtani, hanem erkölcsi erőkkel van dolguk, amelyek minden egyes esetben szabadon Naturlehre 14. 1.
