Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
42 Az államhatalom feladata és jogköre. Az ember első és legáltalánosabb természetes' ismeretei közé tartozik annak belátása, hogy Isten akarata, miszerint az emberek egymáshoz való viszonyukban is egymásnak alárendelve legyenek. A rend fogalma szent Tamás szerint egyike a legelső és legáltalánosabb fogalmaknak, amelyeken az ember további ismeretei épülnek. S minthogy a családban vagy államban való társas-élet az emberi természet szükségképem folyománya, ebből ismét annak elismerése következik, hogy Isten a társadalomban feltétlenül valamely állandó tekintély létezését is akarja ; mert ennek hiányában rendezett, hasznos együttélés nem képzelhető. Az embernek tehát époly kevéssé áll szabadságában a társadalmi tekintélyt elfogadni nem akarni, mint a hogy szabadságában nem áll nem akarni, hogy az emberiság társadalmi együttlétben éljen. A mondottakat más szavakkal röviden igy foglalhatjuk össze. Minden jó, ami az értelmes emberi természetből feltétlen szükségességgel következik, Isten akaratának tárgya s közvetett szerzője maga az Isten. Ámde az emberek állami együttélése egy közös tekintély fenhatósága alatt szükség- képeni következménye az értelmes emberi természetnek. Tehát Isten maga a szerzője annak ; vagyis más szóval az állam, amelynek lényege az államhatalom, Isten akaratában bírja eredetét és állandó, biztos alapját. Szembeszáll azonban velünk Rousseau s bizonyításunkat megdöntéssel fenyegeti. „Minden hatalom Istentől van“ — mondja a genfi bölcsész. „Elismerem : de minden betegség is tőle származik; vájjon azért nem szabad-e orvost hivatni?“1) Mintha bizony az állam és államhatalom valami rossz volna, mint a betegség és nem inkább a társas természet teljes kifejlődésének szükségképeni feltétele a jelen viszonyok között ! Avagy Rousseau nem képes belátni, hogy más értelemben tárgya Isten akaratának a jó, mint a baj vagy épen a rossz ? A jót önmagáért akarja az Isten, a rosszat pedig csak megengedi ; vagy, ha természeti rosszról van szó, akarja is némely különös esetben, amikor mint büntetés vagy mint eszköz szerepel valamely magasabb czél elérésére. Isten a *) Contrat social 1. I. c. 3.
