Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az állam természetjog! intézmény. 35 ebben az „új álláspontban“ jogosult van, azt a hajdankor katholikus bölcsészeié rég kimutatta. Nem indult ki elvont és önkényes fogalmakból, hanem az ember konkrét, általunk tapasztalás utján ismert természetéből ; ebből következtetett az állam természetére, megint csak a tapasztalás útmutatását követve s erre az alapra építé föl államtanát. Frantz ugyan arra tanít bennünket, hogy a scholasztika nem magyarázza a dolgokat lényegükből, hanem csak mesterkélten kieszelt fogalmak és képzeletek világában mozog.1) Ez az állítás azonban csak azt bizonyítja, hogy Frantznak a scholasztikáról fogalma sincs és hogy soha életében egyetlen scholasztikust sem olvasott. Egyébiránt részben maga-magát czáfolja meg ez a tudós úri ember, amidőn azt veti a scholasztika szemére, hogy teljesen Arisztotelészre támaszkodott. Már pedig a mi a stagiritát a többi görög bölcselők fölött kitünteti, az, hogy minden elméletét a természet lehető legpontosabb s leggondosabb megfigyelésére fekteti. A scholasztika főmegalapítója, szent Tamás tanítója, Nagy Albert volt, aki századát, mint Arisztotelész, a legbehatóbb természetvizsgálat által múlta felül. S nem úgy hangzik-e a scholasztika alapelveinek egyike, hogy minden ismeretünknek az érzékek utján nyert tapasztalásból kell kiindulnia? A valódi tényállás szorgosabb megvizsgálása ép a bennünket foglalkoztató kérdésben, az állam eredetéről, megtaníthatta volna Frantzot, hogy a scholasztika fölött kivívott győzelem, amelyről dicsekedve beszél, valójában nem volt egyéb, mint kudarcz s szomorú tévedések kezdete. A stagiríta nyomdokain a scholastikusok már régtől fogva a következő két megdönthetien igazságból származtatták az állam természetileg szükségszerű eredetét2) : 1. az embert társuló természete mindenütt és minden korban társas együttélésre szorítja ; 2. s ez az együttélés azonban legalább az emberi természet mai (bukott) állapotában közös, legfőbb, ') U. o. 66 1. 2) V. 6. Aristoteles, Politic. 1. 1. c. 1 ; S. Thomas, De Regimine princip. 1. I. C. 1 ; Suarez, de Legibus 1. III. c. 1. n. 3. sqq ....... V. ö. Meyer Tódor S. J., „Die Grundsätze der Sittlichkeit und des Rechts.“ Herder 1868. 121 1.; F. Walter, Natturreeht und Politik. 2. kiad. 46 s kov. 1. 3'
